ÉLETIGE, 2001. JÚNIUS

"Aki követni akar, tagadja meg magát, vegye fel keresztjét minden nap, és úgy kövessen." (Lk. 9,23)

Ne gondold, hogy azért, mert jársz-kelsz a világban, nyugodtan megnézhetsz bármilyen plakátot, és válogatás nélkül megvásárolhatsz bármilyen kiadványt az újságosnál vagy a könyvesboltban.

Ne hidd, hogy azért, mert a világban vagy, bármilyen életstílust választhatsz magadnak: a könnyű kalandokat, az erkölcstelenséget, az abortuszt, a válást, a gyűlöletet, az erőszakot, a lopást.

Nem, nem. A világban vagy. Ez egyértelmű.

De keresztény vagy, tehát nem vagy "a világból való", (vö.: Jn 17,24.) és ez nagy különbséget jelent! Ezáltal azok közé tartozol, akik nem a világból származó dolgokkal táplálkoznak, hanem azzal, amit a lelkük mélyén élő Isten hangja mond nekik. Ez a hang ott van minden ember szívében, és — ha hallgatsz rá — egy olyan országba léphetsz be általa, mely nem ebből a világból való; ahol az igazi szeretet, az igazság, a tisztaság, a szelídség, a szegénység és az önmegtartóztatás érvényes.

Miért van az, hogy sok fiatal a keleti vallásokat követi azért, hogy megtalálja a csendet, hogy felfedezze azoknak a nagy lelki embereknek a titkát, akik éveken át önmegtartóztató életet éltek, s ezáltal olyan mértékű szeretetre jutottak el, amely mély benyomást tesz mindazokra, akikkel kapcsolatba kerülnek?

A világ zajára adott természetes reakció ez; a bennünk és körülöttünk lévő hangzavarra, amely nem enged teret annak a csendnek, amelyben meghalljuk Isten hangját.

Valóban Kelet felé kell elindulnod, holott Jézus már kétezer évvel ezelőtt azt mondta neked: "Tagadd meg önmagad… tagadd meg önmagad"?

A világ folyama teljesen ellep, és az árral szemben kell menned. A keresztény számára a világ olyan, mint egy sűrű bozótos, ahol ügyelnie kell arra, hogy hova lépjen. És hova kell lépnie? Azokba a lábnyomokba, melyeket maga Krisztus hagyott, amikor itt járt a földön: az Ő Igéit kell követnünk, melyek ma ezt ismétlik neked:

"Aki követni akar, tagadja meg magát…".

Ezzel talán kiteszed magad annak, hogy lenéznek, hogy nem értenek meg, hogy kigúnyolnak, hogy megrágalmaznak, hogy elszigetelődsz másoktól; sőt, azt is kéri tőled, hogy elfogadd, ha rossz véleménnyel vannak rólad, és hogy hagyd ott a megszokásra épülő kereszténységet.

De ennél többet is:

"…vegye fel keresztjét minden nap, és úgy kövessen".

Akár akarod, akár nem, a fájdalom minden létező életét megkeseríti, a tiédet is. Mindennap érnek minket kisebb vagy nagyobb fájdalmak.

Ki akarod őket kerülni? Lázadsz ellenük? Szitkozódást váltanak ki belőled? Akkor nem vagy keresztény.

A keresztény szereti a keresztet, szereti a fájdalmat, könnyek között is, mert tudja, hogy értéke van. Nem véletlen, hogy Isten a számtalan rendelkezésére álló eszköz közül a fájdalmat választotta ki ahhoz, hogy üdvözítse az emberiséget.

De — emlékezzetek rá — miután hordozta a keresztet, és megfeszítették, feltámadt.

A te sorsod is a feltámadás, ha nem becsülöd alá azt a fájdalmat, ami a következetes keresztény élet velejárója, vagy amit az élet hoz magával, hanem elfogadod szeretettel. Megtapasztalod, hogy a kereszt már itt a földön az út egy soha meg nem tapasztalt öröm felé, és lelked élete fejlődésnek indul: Isten országa megerősödik benned, a kinti világ pedig lassan-lassan eltűnik szemedből, és csak rajzvázlatnak fogod látni. Senkit sem fogsz irigyelni többé.

Akkor majd valóban Krisztus követőjének mondhatod magad.

"Aki követni akar, tagadja meg magát, vegye fel keresztjét minden nap, és úgy kövessen" (Lk 9,23).

És Krisztushoz hasonlóan, akit követtél, fény és szeretet leszel a mai emberiséget kínzó számtalan seb gyógyításához.

Chiara Lubich


A szöveg WinWord 6 formátumban letölthető!