ÉLETIGE, 2001. AUGUSZTUS

"Azért jöttem, hogy tüzet gyújtsak a földön. Mi mást akarnék, minthogy lángra lobbanjon." (Lk 12,49)

Az Ószövetségben a tűz egyrészt a próféták által közvetített Isten Igéjét szimbolizálja; másrészt az isteni ítéletre is utal, amellyel megtisztítja népét, miközben áthalad rajta.

Jézus szava is ilyen: építő, ugyanakkor lerombol mindent, ami értéktelen, ami esendő, ami hiábavaló, és csak az igazságot hagyja meg.

Keresztelő Szent János ezt mondta Jézusról: "Ő majd Szentlélekben és tűzben fog benneteket megkeresztelni"1. Ezzel azt a keresztséget adta hírül, amely Pünkösdkor valósult meg először a Szentlélek kiáradásával és a lángnyelvek megjelenésével.2

Ez tehát Jézus küldetése: tűzbe borítani a földet, nekünk adni a megújító és megtisztító erejű Szentlelket.

"Azért jöttem, hogy tüzet gyújtsak a földön. Mi mást akarnék, minthogy lángra lobbanjon."

Jézus nekünk ajándékozza a Szentlelket. És Ő hogyan fejti ki működését?

Úgy, hogy a szeretetet árasztja ki bennünk, amelyről azt akarja, hogy égve tartsuk a szívünkben.

És mi jellemző erre a szeretetre?

Az, hogy nem behatárolt és földi, hanem evangéliumi szeretet. Egyetemes, mint a Mennyei Atya szeretete, aki esőt és napot ad mindenkinek, jóknak és gonoszoknak egyaránt, az ellenségeskedőket is beleértve.3

Olyan ez a szeretet, amely nem vár el semmit másoktól, hanem mindig kezdeményez, elsőként szeret.

Olyan ez a szeretet, amely eggyé válik mindenkivel: együtt szenved, együtt örül, együtt aggódik, együtt remél a többiekkel. És ha kell, akkor konkrétan, tettekben jut kifejezésre, nemcsak érzelgősségben és szavakban nyilvánul meg.

Olyan ez a szeretet, amely Krisztust szereti a testvérben, szavaira emlékezve: "Nekem tetted"4.

Az ilyen szeretet még a kölcsönösségre is törekszik, arra, hogy megvalósítsa másokkal együtt a kölcsönös szeretetet.

Ez az a szeretet, – mivel evangéliumi életünk látható és konkrét kifejeződése – aláhúzza és hihetővé teszi mondanivalónkat, mellyel aztán evangelizálnunk lehet, evangelizálnunk kell.

"Azért jöttem, hogy tüzet gyújtsak a földön. Mi mást akarnék, minthogy lángra lobbanjon."

A szeretet olyan, mint a tűz; és fontos, hogy ki ne aludjon. Ahhoz, hogy ez így legyen, mindig el kell égetnie valamit. Mindenekelőtt önző énünket. Ha így teszünk, akkor teljesen a másik felé tudunk fordulni: vagy Isten felé, úgy, hogy megtesszük Akaratát, vagy felebarátunk felé, akinek segítünk.

A lángoló tűz, még ha kicsiny is, de van mit elemésszen, hatalmas tűzvésszé válhat: a szeretet, a béke, az egyetemes testvériség tűzévé, amelyet Jézus hozott a földre.

Chiara Lubich


1 Lk 3,16
2 V.ö.: Apcsel 2,3
3 V.ö.: Mt 5,45
4 Mt 25,40


A szöveg WinWord 6 formátumban letölthető!

(Ha a böngésződ letöltés helyett megnyitná a fájlt, akkor nyomd a bal Shift gombot kattintás közben, úgy talán sikerül...)