ÉLETIGE 2000 SZEPTEMBER

"Kívülről semmi sem kerülhet be az emberbe, ami beszennyezhetné. Hanem ami belőle származik, az teszi az embert tisztátalanná." (Mk 7,15)

Jézus ezeket a szavakat az Őt hallgató tömeghez intézi, akik jól ismerték az Ószövetségben és a rabbinikus tanításban előírt feltételeket, melyek teljesítésével közeledni lehetett a templom szent területéhez. Mosakodásból és a tárgyak megmosásából összetett rituálé volt ez, amit Márk e szavak előtt ír le Evangéliumában1. Ennek a külső megtisztulásnak nem kellett volna másnak lennie, mint a belső, lelki tisztaság kifejeződésének. A gyakorlatban azonban a rituális cselekmények igazi jelentése feledésbe merült, és csak a számtalan sok szabály minden részletre kiterjedő és formális betartására összpontosították figyelmüket.

"Kívülről semmi sem kerülhet be az emberbe, ami beszennyezhetné. Hanem ami belőle származik, az teszi az embert tisztátalanná."

Még ha ez a kijelentés teljesen összhangban is van a zsidó törvénykezéssel, Jézus állásfoglalása mégis nagyon bátor és merész a maga korában, mert az árral szemben halad. Ő a próféták nagy hagyományához csatlakozik, akik mindig is hiteles vallásosságra buzdították a népet. Vagyis arra hívták őket, hogy lelkük mélyén éljék meg azt, és ne csupán a külsőségek miatt aggódjanak, kerülvén a tisztátalannak nyilvánított tárgyakkal és ételekkel való fizikai kapcsolatot.

Jézus tehát, ahogyan egész beszéde és magatartása mutatja, nem akarja eltörölni a törvényt, hanem teljessé akarja tenni: 2 visszavezetni mély jelentéséhez és céljához, mely abban áll, hogy az ember közelebb kerüljön Istenhez.

"Kívülről semmi sem kerülhet be az emberbe, ami beszennyezhetné. Hanem ami belőle származik, az teszi az embert tisztátalanná."

"…ami belőle származik, az teszi az embert tisztátalanná".

Ebben a második részben Jézus a valódi tisztátalanságra utal. Nem az szennyezi be az embert, ami belé kerül, hanem az, ami belőle származik. A bensőjéből, a szívéből fakadnak azok a gondolatok, "rossz szándékok", melyek gyökerei minden "erkölcstelenségnek, lopásnak, gyilkosságnak, házasságtörésnek, kapzsiságnak, rosszindulatnak, csalásnak, kicsapongásnak, irigységnek, káromkodásnak, kevélységnek és léhaságnak".3

Jézus, bár pozitívan értékeli a teremtést, és bár tudja, hogy az ember Isten képmására teremtetett, mégis ismeri az embert és rosszra való hajlamát. Ezért követeli meg tőlünk a megtérést.

E szavakból, melyeknek próbálunk a mélyére hatolni, egyértelmű és világos Jézus erkölcsi szigorúsága. Ő tiszta és őszinte szívet akar teremteni bennünk, melyből, mint a tiszta forrásból, jó gondolatok és kifogástalan cselekedetek fakadnak.

"Kívülről semmi sem kerülhet be az emberbe, ami beszennyezhetné. Hanem ami belőle származik, az teszi az embert tisztátalanná."

Hogyan éljük tehát ezt az Igét?

Ha nem a dolgok, a tárgyak, az étel, nem mindaz, ami kívülről származik, távolítanak el az Istennel való barátságtól, hanem saját énünk, a szívünk, a döntéseink, akkor egyértelmű, hogy Jézus konkrétan azt akarja, hogy vizsgáljuk meg, alapjában véve mi is mozgatja tetteinket és magatartásunkat.

Jézus számára – tudjuk – egyetlen indíttatás létezik, a szeretet, mely tisztává teszi minden tettünket.

Aki szeret, az nem vétkezik, nem öl, nem rágalmaz, nem lop, nem árulja el barátait.

Tehát? Hagyjuk, hogy a szeretet vezessen bennünket huszonnégy óráról huszonnégy órára, az Isten és a testvéreink iránti szeretet. Így száz százalékosan keresztények leszünk.

Chiara Lubich


1 Vö. Mk 7,3-4
2 Vö. Mt 5,27
3 Mk 7,21-22


A szöveg WinWord 6 formátumban letölthető!