MINDIG MEGBOCSÁTANI

ÉLETIGE 1999. szeptember

Az Életige eredtije olaszul és más nyelveken
a Fokolár mozgalom honlapján olvasható.

"Nem mondom: hétszer, hanem hetvenszer hétszer." (Mt 18,22)

Jézus ezekkel a szavakkal válaszol Péternek, aki csodálatos dolgokat hallva tőle megkérdezte: "Uram, ha vét ellenem testvérem, hányszor kell megbocsátanom? Talán hétszer?" Mire Jézus: "Nem mondom: hétszer, hanem hetvenszer hétszer."
Pétert, akinek természetes jóságát és nagylelkűségét ismerjük, valószínűleg fellelkesítette a Mester beszéde, ezért elhatározta, hogy valami újat, valami egészen rendkívülit fog tenni: akár hétszer is megbocsát. A zsidóság korában ugyanis az volt a felfogás, hogy kétszer vagy háromszor, maximum négyszer lehet megbocsátani.
Jézus azonban így felelt: "hetvenszer hétszer." Szerinte tehát nincs határ: mindig meg kell bocsátani.

"Nem mondom: hétszer, hanem hetvenszer hétszer."

Ez az ige Ábrahám egyik leszármazottjának, Lámechnek a szavait idézi fel bennünk: "Ha Káint hétszer bosszulták meg, Lámechet hetvenhétszer."1 A világ fiainak kapcsolataiban elhatalmasodó gyűlölet olyan, mint a medréből kilépni készülő folyó.

Jézus ezzel szemben a szüntelen, feltétel nélküli megbocsátást hirdeti, mely képes megszakítani az erőszak ördögi körét.
A megbocsátás az egyetlen út, hogy gátat vessünk a rossz terjedésének, s hogy az emberiség a jövőben ne pusztítsa el önmagát.

"Nem mondom: hétszer, hanem hetvenszer hétszer. "

Megbocsátani. Mindig megbocsátani. A megbocsátás nem egyenlő az elfelejtéssel, mely gyakran azt jelenti, hogy nem akarunk szembenézni a valósággal. Nem gyengeség, mely az erősebbtől való félelemből nem vesz tudomást egy igazságtalanságról. A megbocsátás nem abban áll, hogy jelentéktelen apróságnak tartjuk a súlyos hibát, vagy hogy jónak ismerjük el azt, ami rossz. A megbocsátás nem közömbösség, hanem tudatos, szabad, akarati cselekvés: bár testvérünk rosszat tett velünk, elfogadjuk őt olyannak, amilyen, ahogy - hibáink ellenére - Isten is elfogad minket, bűnösöket. A megbocsátás abban áll, hogy a sértésre nem sértéssel válaszolunk, hanem aszerint cselekszünk, amit Pál mond: "Ne győzzön rajtad a rossz, te győzd le jóval a rosszat." 2
Ha megbocsátasz, lehetőséget adsz annak, aki megbántott, hogy új kapcsolatba kerüljön veled. Ezáltal ő is, te is új életet kezdhettek, és olyan jövőt remélhettek, melyben nem a rosszé az utolsó szó.

"Nem mondom: hétszer, hanem hetvenszer hétszer. "

Hogyan fogjuk tehát élni ezt az igét?

Péter ezt kérdezte Jézustól: "Hányszor kell megbocsátanom testvéremnek?" "... a testvéremnek."
Jézus, válaszában mindenekelőtt a keresztényekre, vagyis ugyanannak a közösségnek a tagjaira, a köztük levő kapcsolatra céloz.
Elsősorban tehát azokkal kell így viselkednünk - családban, munkahelyen, iskolában vagy közösségünkben - , akikkel összeköt a hit.
Milyen sokszor előfordul, hogy egy gesztussal, egy szúrós megjegyzéssel viszonozni akarjuk a sértéseket.
Tudjuk, hogy a különböző természet, az ingerültség vagy más gyakran szeretetlenséget szül azok között, akik együtt élnek. Jusson eszünkbe, hogy csakis úgy tartható fenn a testvérek közötti béke és egység, ha újra meg újra megbocsátunk.
Mindig hajlamosak leszünk arra, hogy testvéreink hibáira, múltjára gondoljunk, és másnak akarjuk őket, mint amilyenek... Szokásunkká kell válnia, hogy új szemmel nézzük, újnak lássuk, mindig, azonnal és teljesen elfogadjuk őket akkor is, ha nem bánják meg, amit tettek.

Erre azt mondod: "Ez nehéz." Érthető. Éppen ebben rejlik azonban a kereszténység szépsége. Hiszen Krisztust követjük, és Ő a kereszten az Atya bocsánatát kérte azoknak, akik halálát okozták, de azután feltámadt.
Bátorság. Kezdjünk el így élni. Biztos, hogy soha nem tapasztalt béke és túlcsorduló, eddig ismeretlen öröm tölt el majd bennünket.

Chiara Lubich

1 Ter 4,24
2 Róm 12,21

A szöveg WinWord 6 formátumban letölthető!

Vissza a lap elejére

Vissza az Életige honlapjára

Vissza a LelkiLapra