A Magyar Katolikus Püspöki Kar Előszava
a Felnőttek Katekumenátusa szertartáskönyvhöz

(Jegyzetek nélküli változat — ideiglenes)

Tisztelendő Paptestvérek! Kedves Hitoktatók! Kedves Hívek!

1. Az Istentiszteleti Kongregáció rendelkezést adott ki Ordo Initiationis Christianae Adultorum (Felnőttek beavatása a keresztény életbe) címmel. A kötetet a latin cím alapján OICA-nak rövidítik.

E dokumentum arról rendelkezik, hogy a felnőttek, a fiatalok és az értelmük használatára eljutott gyermekek hogyan készüljenek fel a beavató szentségek, a keresztség, a bérmálás és az eucharisztia vételére. Rendelkezik továbbá az érvényesen megkeresztelteknek a katolikus Egyház közösségébe történő befogadásról is. Ezt a dokumentumot az Országos Liturgikus Tanács lefordította, és a Magyar Katolikus Püspöki Kar két változatban adja a papság és a világi lelkipásztori kiseg(tők kezébe.

Az első változat, az OICA a római dokumentum magyar fordítását tartalmazza.

Abban részletes lelkipásztori útmutatások és liturgikus előírások vannak, amelyek figyelembe veszik a világegyházban található különböző lelkipásztori adottságokat. Ennek tanulmányozása segítséget nyújt a lelkipásztoroknak az egyes részletkérdésekben való elmélyedésre, és ezáltal indítást kaphatnak arra, hogy változatosabbá tegyék a hittanulók felkészítését.

Ez a második változat a római dokumentum előírásait és szertartásait a hazai viszonyokra alkalmazza. Ezáltal a lelkipásztorok könnyen használható kézikönyvet kapnak, és ebből végzik majd a szertartásokat. Mivel ennek fő témája a Felnőttek Katekumenátusa, ezxért a Felnőttek beavatása a keresztény életbe c. magyar kiadványt mi röviden Felnőttek Katekumenátusá-nak nevezzük, és "FK" betűkkel rövidítjük.

Bízunk abban, hogy a felnőtt katekumenátus bevezetése hazánkban is meghozza azokat a gyümölcsöket, amelyekről számos ország több éves tapasztalata tanúskodik; a megfelelő lelkülettel való felkészülés megújítja nemcsak a szentségekkel kapcsolatos lelkipásztori munkát, hanem új lendületet ad a plébániai életnek is.

2. Az Apostoli Szentszék 1972-ben adta ki az OICA-t. Az ezt követő években különösen a missziós vidékeken volt nagy hatása, és azon országokban, amelyekben jelentős számban voltak felnőtt keresztelések.

Ezt a rendelkezést — erősen közösségi jellege miatt — az akkori politikai hatalom hazánkban nem engedte megjelenni, de kevésbé is lett volna időszerű, mint ma, hiszen felnőtt keresztség a 70-es években csak ritkán fordult elő. Manapság azonban egyre gyakrabban találkozunk olyan felnőttekkel és fiatalokkal, akiket fel kell készítenünk keresztségre, első gyónásra, áldozásra és bérmálásra. Nagy számban vannak olyan iskolás korú gyermekek is, akik nincsenek megkeresztelve. A katekumenátus bevezetése tehát ma nálunk is rendkívül időszerűvé vált.

I. A FELNŐTTEK KATEKUMENÁTUSÁT VISSZAÁLLÍTÓ DOKUMENTUM JELENTŐSÉGE ÉS FONTOSABB ELŐÍRÁSAI

A dokumentum jelentősége

3. Ez a római rendelkezés — a mai kor igényeihez alkalmazva — visszaállítja a katekumenátus intézményét, annak lelkipásztori és liturgikus gyakorlatát, amelyet később az Egyházi Törvénykönyv is elő(r. (Vö. CIC 788., 851. és 865. kánon)

4. Az OICA lelkipásztorkodási alapelvei a következők:

— A szentségekre való felkészítés nemcsak ismeretek elsajátítását jelenti, hanem bevezetést a krisztusi élet gyakorlatába is.
— A katekumenátusnak az a feladata, hogy az Egyház közösségéhez kapcsoljon. Ez nem egyéni úton történik, hanem az egyházi közösség közreműködésével, lehetőség szerint a liturgikus év rendjét követve.
— A beavató szentségekben való részesedés feltételezi a mély és megélt hitet, valamint a bekapcsolódást az egyházi közösségbe Ezért ez nem néhány hónapos, hanem hosszú, esetenként több éves folyamat (OICA 7., 19-20., 50., 98. és 307. szám). Ezeket az elveket azóta a témába vágó kateketikai és pasztorális dokumentumok1 is hangsúlyozzák.

5. Liturgikus szempontból a rendelkezés újdonsága, hogy nemcsak a keresztség, a bérmálás és az Eukarisztia kiszolgáltatásának szertartásait tartalmazza, hanem a katekumenátus mindazon rítusait is, amelyeket az Egyház ősi gyakorlata kipróbált (OICA 2. szám). Ezek a rítusok gazdag(tják a szentségekhez járulás hosszú folyamatát.

A katekumenátus, vagyis a beavató szentségekhez vezető út

6. A dokumentum bemutatja a felnőttek, a fiatalok, illetve az értelmük használatára eljutott gyermekek2 megtérésnek folyamatát, az ő sajátos lelkipásztori gondozásukat, és meghatározza a katekumenátus rendjének szertartásait. Mindezt jelen Lelkipásztori Útmutatásunk II. részében 18-37. szám alatt ismertetjük, alkalmazva a hazai körülményekre.

Szolgálatok és megbízatások a katekumenátus folyamán

7. Figyelemreméltó, hogy az OICA dokumentuma már 1972-ben milyen nagy jelentőséget tulajdonít a keresztény közösségnek,és azt óhajtja, hogy a közösség egy-egy tagja a saját karizmájának megfelelően működjék közre a szentségek vételére való felkészülés egész folyamatában, sőt az egyes liturgikus szertartások végzésében is.

8. A plébániai közösség. A szentségek vételére felkészítés felelősei között az OICA első helyen említi a plébániai közösséget. A közösség tagjainak az a feladata, hogy a katekumenek előtt példájukkal, szavukkal és családias beszélgetésekkel tanúságot tegyenek hitükről, szeretettel vegyék körül őket, és velük együtt ünnepeljék a katekumenátus liturgiáit (OICA 41. szám). "Terméketlenség veszedelme fenyegeti a katekézist, ha a katekument nem fogadja be egy olyan közösség, amely a hitből él"3.

9. A kezes. A katekument k(sérje lelki felkészülésének útján egy kezes, aki őt jól ismeri és támogatja, aki tanúskodik életmódjáról, hitéről, és tudatos döntéséről. (OICA 42. szám) Ajánlatos, hogy a keresztszülő legyen a kezes; de természetesen más is lehet.

10. A keresztszülő. A jog előírásainak megfelelően keresztszülő a 16. évét betöltött, megbérmált, hitét példamutatóan élő keresztény lehet (vö. CIC 874.k). Felnőttek és fiatalok esetében különösen is kívánatos, hogy a kezes, illetve a keresztszülő valóban olyan személy legyen, akit példaadó élete és hozzáfűződő barátsága miatt maga a katekumen választott, de aki egyúttal a helyi keresztény közösség bizalmát is élvezi. A keresztszülő legyen alkalmas arra, hogy a katekukmennek baráti módon megmutassa, hogyan kell az evangéliumot megvalósítani az egyéni és társadalmi életben. Egyúttal kísérja figyelemmel a hittanuló keresztény életének növekedését (OICA 43. szám).

11. A püspök. Az ő feladata a katekumenátus intézményének bevezetése és felügyelete. Elsősorban őrá tartozik a felnőttek keresztelése: hiszen a felnőtt ezen szentség révén lesz a püspök által vezetett helyi egyház tagjává (OICA 44. szám).

12. A papok. A papok feladata a katekumenátus egész folyamatának irányítása. Bár az ő felelősségük a katekumenekkel való minél személyesebb törődés, az OICA újra és újra hangsúlyozza a kateketák és lelkipásztori munkatársak bekapcsolásának fontosságát (OICA 45. szám). A papoknak, a diakónusoknak, és a szertartások egyéb végzőinek az OICA nagy szabadságot ad arra, hogy az intelmeket és könyörgéseket saját szavakkal való fogalmazzák meg, esetenként meg is rövidíthessék, illetve a jelenlevők körülményeihez alkalmazhassák (OICA 67. szám). A résztvevők pedig cselekvő módon kapcsolódjanak be a liturgiába. (OICA 70. szám). Az OICA tehát egy emberközeli, családias liturgia ideálját állítja elénk.

13. A katekéták. A katekézist teljes egészében végezhetik, sőt a püspöktől kisebb exorcizmusok és áldások végzésére is felhatalmazást kaphatnak (OICA 48. szám).

Beavatás szükséghelyzetekben

14. Az OICA ismételten említi, hogy a kiválasztás legmegfelelőbb ideje Nagyböjt I. vasárnapja, míg a szentségek felvételéé Húsvét vigiliája. De mindez lelkipásztori okból máskor is történhet. A katekumenek közé való befogadás időpontja általában egy évvel a kiválasztás előtt javasolt (vö. OICA 50-57. szám).

15. A dokumentum aláhúzza, hogy már a katekumenek közé történő befogadás se legyen elsietett. Várjuk meg, amíg a jelöltek a hit lalpelemeit készek elfogadni, és a megtérés első jelei már megtapasztalhatók náluk (OICA 50., vö. 20. szám). Ehehz hasonlóan a katekumenátus időtartama is hosszabb legyen (OICA 19. szám). A szentségre készülő lelkei érettségétől függően (OICA 20. szám) több évről is szó lehet (OICA 7., 98. és 307. szám).

Beavatás kivételes esetekben

16. Kivételes esetben — a beavató szentségek vétele előtt — a katekumenátus fokozataival kapcsolatos szertartások némelyike (OICA 274-277. szám), vagy egészen rendkívüli esetben mindegyike is elmaradhat püspöki engedéllyel (OICA 66. szám), de sosem hagyhatók el magának a hitben való elmélyülésnek elemei: a hit megismerése, életre váltása, és az élő kapcsolat a helyi egyházi közösséggel (OICA 241-242; 277. szám)

17. Halálveszélyben is feltétele a felnőttkeresztséghez (lásd az OICA 3. fejezetét), hogy a jelölt — ha nem volt katekumen — a Krisztushoz való megtérés őszinte és félreérthetetlen jeleit mutassa (nem elég egy általános istenhit!); továbbá ígérje meg, hogy gyógyulása esetén a beavatás teljes útját végigjárja (OICA 279. szám).

II. A KATEKUMENÁTUS (A KERESZTÉNY ÉLETRE VALÓ LELKI FELKÉSZÜLÉS) RENDJE HAZÁNKBAN

18. A katekumenátus visszaállításának nagy újdonsága, hogy bevezet a keresztény életbe, a keresztény közösségbe, és — liturgikus rendjét tekintve — nemcsak a keresztség, a bérmálás és az Eucharisztia kiszolgáltatásának szertartásait tartalmazza, hanem mindazon rítusokat is, amelyeket az ősegyház kipróbált, és a mai missziós gyakorlatban is használnak (OICA 2. szám). Ez a liturgikus rend változatossá teszi a szentségekhez járulók hosszú útját: alkalmazkodik lelki fejlődésükhöz (OICA 5. szám), s mintegy lépésről lépésre vezeti őket a Jézussal és az Egyházzal egyesítő beavató szentségek felé. E szertartások célja továbbá, hogy jelezzék és közvet(tsék Isten és az Egyház szeretetét a jelöltek iránt, hogy addig is, amíg a szentségek kegyelmét nélkülözniük kell, ezek által részesüljenek az Egyház örömében és békéjében (OICA 102, vö. 119-124. szám).

A dokumentum a katekumenátus hosszú, esetenként több évig is tartó ideje alatt, az ősegyház gyakorlata alapján, többféle szertartást ajánl, illetve a szertartások többféle elrendezését teszi lehetővé. A püspöki karokra bízza a katekumenátus rendjének a helyi körülményekhez való alkalmazását (OICA 64-66. szám). E felhatalmazás alapján, és figyelembe véve azok tapasztalatát, akik a katekumenátus e rendjét a világegyházban és hazánkban már évek óta gyakorolják, Magyarországon a katekumenátusnak és liturgiáinak alábbi rendjét állapítjuk meg. Egyúttal felhívjuk a figyelmet, hogy ha valaki a saját plébániáján további szertartásokkal akarja gazdagítani a hittanulók szentségekhez vezetését, az felhasználhatja a felnőttek katekumenátusáról kiadott római dokumentum egyéb lehetőségeit is.

Az alábbiakban először bemutatjuk a katekumenátus útjának állomásait úgy, ahogyan azt az OICA rendelkezései megfogalmazzák, majd dőlt betűvel pontról-pontra hozzákapcsoljuk a Magyar Katolikus Püspöki Kar lelkipásztori irányelveit (vö. 20. pont stb.).

A PREKATEKUMENÁTUS (AZ ELŐJELÖLTSÉG) IDŐSZAKA

19. Bár a katekumenátusba való felvétel a befogadással kezdődik, mégis a prekatekumenátusnak nnagy jelentősége van, és általában nem szabad elhagyni. Ez a hittel való első kapcsolatba kerülés időszaka. Rendszerint egy tanúságtevő kereszténnyel vagy közösséggel való találkozás által kezdődik4, majd folytatódik az igehirdetés, a katekézis, illetve a keresztény családokkal és közösségekkel való kapcsolat által (OICA 11. 12. szám).

A prekatekumenátus gondolata felhívást jelent a lelkipásztorok számára, hogy foglalkozzanak a nem hívőkkel vagy a hit iránt érdeklődőkkel, és megfelelő találkozások és képzések rendezésével tegye lehetővé számukra a megismerkedést a keresztény tan(tással (OICA Bevezető tudnivalók a felnőttkeresztelésről, 9-13. szám)5.

20. Buzdítjuk tehát a lelkipásztorokat, hogy nagyobb plébániákon — illetve kisebb helyeken esetleg több plébániának közösen — rendezzenek rendszeres időközökben olyan kurzusokat, amelyeken a nem hivők és keresők megismerhetik a keresztény tanítást. De ügyeljenek arra, hogy e kurzusok egyúttal a keresztény élet gyakorlatára is elvezessenek. Különösen a több plébánia számára közösen tartott kurzusokon keressék és találják meg a módját, hogy az érdeklődők kapcsolatba kerüljenek saját plébániájukkal, illetve valamilyen élő keresztény közösséggel!

A keresztény hit iránt komolyan érdeklődőket — éppen a közösséggel való kapcsolat ápolása miatt — családias formában mutassák be a hívek egy olyan csoportjának, amely örömmel fogadja és példájával támogatni tudja őket a hit útján való előrehaladásban. (OICA 12. szám).

A KATEKUMENÁTUS IDŐSZAKA ÉS SZERTARTÁSAI

21. A katekumenátus nyitánya a befogadás. Ekkor a jelöltek kinyilvánítják szándékukat az Egyház színe előtt, az Egyház pedig befogadja őket (OICA 14. szám), a Katekumenek anyakönyvébe pedig beírják nevüket a "Befogadás" rovatba. (CIC 788. kánon).

22. A katekumenátus csak a prekatekumenátus hosszabb időszaka után kezdődik. A katekumenátus elkezdésének feltétele, hogy "a jelöltekben legyenek meg a lelki élet alapjainak és a keresztény tanításnak az ismerete,tudniillik a prekatekumenátus idején szerzett hit, a megtérés kezdete és az életváltoztatás szándéka, valamint a személyes kapcsolat felvétele Istennel Jézus Krisztus által. Ezzel együtt jár a bűnbánat első érzése, Isten segítségül hívása, az ima, valamint a keresztény közösség életének és lelkiségének megtapasztalása" (OICA 15, vö. 50, 68-69. szám).

A lelkipásztorok, a kezesek és a katekéták feladata, hogy a jelöltek őszinte szándékát és meghfelelő lelkületét elbírálják (OICA 16. szám).

23. A katekumenátus egész ideje alatt a lelkipásztoroknak, világi munkatársaiknak, a kezeseknek és az egész keresztény közösségnek (vö. OICA 19. szám) az a feladata, hogy elvezessék a katekumeneket a Krisztussal mindinkább egyesülő élet útjára, a mélyebb istenkapcsolatra, a felebaráti szeretetre, az önmegtagadásra és az apostoli magatartásra (OICA 19. szám).

24. Az OICA útmutatásai alapján, illetve a fenti körülményeket figyelembevéve, a katekumenátus legkevesebb egy éves folyamat legyen, mert igy a a katekumenek átélhetik a liturgikus évet, és ezáltal is növekedhet hitük. Gyakorlatilag azonban ez a szakasz hosszabb ideig is eltarthat, ha a katekumen megtérése ezt kívánja. A katekumenátus célja ugyanis a katekumen megtérése.

25. A.) A katekumenek közé való befogadás szertartása.
(Kötelező szertartás.)

A befogadás a fentiek értelmében kb. egy évvel a szentség kiszolgáltatása előtt történjék.

26. A befogadás szertartásán kívül a katekumenátus időszaka gazdagabbá tehető további liturgikus szertartásokkal is. Ezeket a néhány perces liturgiákat hétköznapi szentmisében, az evangélium olvasása után végezhetjük:

B.) Az átadás (tradíció) szertartása. A Hitvallás- és az Úr imája szövegének ünnepélyes átadása. (Javasolt szertartás).
C.) Imádság a gonosz lélek hatalmának megtöréséért (exorcizmus) és a kereszt átadása. (Javasolt szertartás)
D.) A hit megvallásának (a reddíciónak) szertartása. (Javasolt szertartás.)

A MEGTISZTULÁS ÉS A MEGVILÁGOSODÁS IDŐSZAKA ÉS SZERTARTÁSAI

27. Az Egyház liturgiája szellemének leginkább az felel meg, ha ez az idő a Nagyböjtre esik (OICA 21. szám). A megtisztulás és a megvilágosodás időszaka a kiválaszással kezdődik, amikor kijelölik azokat a katekumeneket, akik felkészülésük alapján alkalmasak arra, hogy a legközelebbi Húsvétkor a beavatás szentségeiben részesüljenek (OICA 22. szám). - Ekkor a szertartásban a jelöltek kérik, hogy a szentségekhez járulhassanak, a keresztszülők illetve a kezesek pedig tanúságot tesznek a jelöltek érettségéről. Majd megünnepelhető a névválasztás (OICA 203.-205. szám). Végül a keresztségre készülők és mindazok a katekumenek, akik felnőtt korukban tértek meg beírják nevüket a Katekumenek anyakönyvébe, a "kiválasztás" rovatába (OICA 22-24, 133, 146. szám).

Ezen ünnepség előtt meg kell vizsgálni a hittanulókat, milyen a belső világuk és magatartásuk, hogyan állnak a keresztény tanítás ismeretével, hol tartanak a hit és a szeretet gyakorlásában. Ennek alapján kell dönteni alkalmasságukról (OICA 23. szám).

28. A megtisztulás és a megvilágosodás időszaka 6-8 hétig tart, ami megfelel a Szent Negyvennap idejének. Ebben az időszakban a lelki felkészülés inkább a lelki összeszedettséget, mint a katekézist jelenti; a szív és lélek elmélyülésére irányuljon, s a Krisztussal való mélyebb együttélésre vezessen (OICA 25. szám).

Ezen időszak liturgiái közé tartozik a katekumenek hitének megvizsgálása (skrutínium), amelynek témája a megfelelő evangéliumhoz kapcsolódik. Az OICA három skrutínium liturgiáját adja meg, de legalább egynek megtartását előírja (OICA 25., 167. és 174. szám).

A három skrutiniumot nagyböjt III., IV. és V. vasárnapján tartjuk (vagy alkalmasint megfelelő hétköznapon), miseszövegeit az "A" év megfelelő vasárnapjairól (illetve a Misekönyv 770.-772. oldalairól) vesszük (OICA 159. szám). A három skrutínium témája: találkozás Jézussal, aki

a) az élő viz (evangélium a szamariai asszonyról),
b) a világosság (evangélium a vakonszületett meggyógyításáról),
c) a feltámadás és az élet (evangélium Lázár feltámasztásáról).

A homlia után a celebráns felszólítja a híveket: csendben imádkozzanak, hogy a kiválasztottak megértsék a bűn súlyosságát, a bűnbánat szellemét, és vágyakozzanak Isten gyermekeinek igazi szabadsága után.

Ezután a hittanulókhoz fordul, és őket is felszólítja, hogy tartsanak bűnbánatot: csenben imádkozzanak, és külsőleg is fejezzék ki bűnbánatukat, akár meghajolva, akár térden állva.

29. A.) A kiválasztás szertartása. (Kötelező szertartás.)

A kiválasztás lehetőleg Nagyböjt első vasárnapján történjék, de a lelkipásztori igényeknek megfelelően más időpontban is lehet. (Miseszövegét lásd a Misekönyv 769. oldalán.)

30. A megtisztulás és a megvilágosodás kb. 6 hetes időszakát a következő szertartások tehetik még gazdagabbá, illetve ezek vezethetik lépésről lépésre a katekumeneket a szentségek felé:
B.) A katekumenek hitének megvizsgálása (skrutínium). (Lehetőség van három skrutíniumra, melyek közül egy kötelező.)
A skrutínium történhet vagy — a lelkipásztori szempontnak megfelelően — köznapi misében, a Nagyböjtnek, illetve a megtisztulás és a megvilágosodás időszakának közepe táján. Lehetőleg hívjuk meg rá a szentségekre készülők kezeseit és szüleit is. A felkészülés még teljesebb elmélyülését elősegíti, ha — a jelzett rend szerint — három különböző héten hívjuk meg a katekumeneket misére, és ezen belül a hit megvizsgálására.
C.) Bűnbánati liturgia. (Nagyon ajánlott!)
Lehetőleg a nagyböjt elején, illetve a szentségek vétele előtti napokban kerüljön rá sor. Ez a keresztségre készülőket a bűnbánatra segíti, az elsőáldozásra vagy bérmálásra készülőket pedig felkészíti a bűnbánati liturgiában történő szentgyónásra (OICA 330-341. szám). A keresztségre készülők nem gyónnak, de a lelkipásztor folytasson velük személyes beszélgetést, amely alkalmat ad számukra, hogy feltárják lelküket, s útmutatást kapjanak a lelki életben való további elmélyülésre.

A BEAVATÓ SZENTSÉGEK

31. A keresztség, a bérmálás és az Eukarisztia az utolsó lépcsőfokot jelentik, amelyek által a kiválasztottak Isten népéhez csatlakoznak (OICA 27. szám).

A beavatás ideális időpontja — tekintettel a Húsvét misztériumára — a Húsvéti vigília (OICA 55. szám). A Szent Háromnap legyen a katekumenek számára az elmélyülés ideje. Ezeknek esetleges közös programját katekéták is vezethetik. E napok csúcspontjai az ünnepi liturgiák. Különösen Nagyszombat legyen a lelki elmélyülés és szentségre készülés napja (OICA 54-55. szám).

A felnőttet, a keresztség felvétele után — hacsak komoly ok nem szól ellene — mindjárt részesítsék a bérmálás szentségében (OICA 34, vö. CIC 866.kánon). A beavató szentségek összetartozása miatt — a püspök engedélyével — a keresztelő lelkipásztor bérmálja meg a szentséget felvevőket (OICA 46, vö. CIC 866.k). A 7 és 14 év közötti gyermekek keresztelése esetében a bérmálásra később, a saját korosztályukkal együtt kerüljön sor.

A liturgiában az újonnan szentségekhez járultak kapjanak lehetőséget az aktív bekapcsolódásra: imádkozzák az Egyetemes könyörgéseket, vigyék az áldozati adományokat az oltárra, és ha nincs akadálya, két szín alatt részesüljenek az Eukarisztiában (OICA 36. szám).

32. A beavató szentségekhez csak olyanok járulhatnak, akik végigjárták a katekumenátus utját, a sátánnak való ellentmondásban és a hit megvallásában tudatosan fejezik ki hitüket, és hitük és az Egyházhoz tartozásuk kifejezéseként veszik a szentségeket. "A felnőttek ugyanis csak akkor üdvözülnek, ha önként jönnek és készek elfogadni Isten ajándékát. Az a hit tehát, amellyel a szentséget veszik, ne csak az Egyház hite, hanem az ő saját hitük is legyen, és az Egyház elvárja, hogy azt tettekre is váltsák." (OICA 30., vö. CIC 865.k)

33. A beavató szentségekhez járulás időpontjául törekedjünk az Egyház által nagyon javasolt Húsvéti vigiliát választani. A katekumenátus rendje annyira kapcsolódik a liturgikus évhez, hogy ennek az Egyház által nagyon ajánlott időpontnak a követése mind a katekumenek lelki előrehaladása szempontjából, mind pedig lelkipásztori szempontból kedvező.

34. Javasolható annak a szokásnak megtartása, amely szerint a gyermekek elsőáldozását Húsvét 2. vasárnapján (régi nevén: Fehérvasárnapon) ünneplik. Így a katekumenátusba bekapcsolódó gyermekek is a liturgikus évnek megfelelően tudják ünnepelni a befogadás, illetve kiválasztás szertartásait, és a többi liturgiát.

A HIT ELMÉLYÍTÉSÉNEK (A MISZTAGÓGIÁNAK) IDEJE

35. Ez a katekumenátus utolsó időszaka (OICA 37. szám). Ennek az időszaknak fontos lelkipásztori szerepe, hogy az újonnan szentségekhez járultak "begyakorolják" az evangéliumi életstílust, a szentségekhez járulást, és megtapasztalják a keresztény felebaráti szeretetet és a közösségi életet (OICA 37-40. szám).

Ha a beavatás Húsvétkor volt, Pünkösdkor ünnepeljük meg valamilyen formában a misztagógia idejének bezárását (OICA 37-40. szám).
Törekedjünk arra, hogy a szentségek vételének évfordulóját is ünneppé tegyük (OICA 237.; vö. 235-236. szám).

36. A misztagógia nagyon szükséges időszakára az OICA nem ír elő külön szertartásokat, de biztat, hogy a vasárnapi misékben fokozott figyelemmel forduljunk azok felé, akik Húsvétkor a beavató szentségekhez járultak (OICA 40; 57. szám). Buzdítsuk őket, hogy rendszeresen járuljanak a szentségekhez, kapcsolódjanak be a közösség életébe, és gyakorolják a felebaráti szeretetet.

37. Nagyon ajánlható, hogy Húsvét és pünkösd között egy-egy hétköznapi misére hívjuk meg az újonnan szentségekhez járultakat, valamint kezeseiket, keresztszüleiket és szüleiket. Ilyen alkalommal vehetők a keresztség kiszolgáltatásakor végzendő misék (Misekönyv 773. oldal), vagy a húsvéti vasárnapok miséi, különösen az "A" évre szóló olvasmányokkal (OICA 40. és 57. szám). Az újonnan megkereszteltek katekétáikkal úgy készüljenek e misé(k)re, hogy az énekek rendjét s az Egyetemes könyörgéseket ők állítsák össze, az olvasmányokat ők olvassák. Pünkösdvasárnapot — az Egyház ősi szokását követve — tegyük a misztagógia idejének záróünnepévé: A pünkösdi misére is az előbb említett módon készülhetnek azok, akik újonnan járultak a szentségekhez. Ugyanekkorra meghívhatjuk az előző évben szentségekhez járultakat, hogy az évforduló alkalmával ők is újítsák meg odaadásukat (vö. OICA 236, 238. szám).

III. KIKNEK KELL A KATEKUMENÁTUS ÚTJÁT VÉGIGJÁRNIUK?

FELNŐTTEK, FIATALOK6 KATEKUMENÁTUSA

Kereszteletlen felnőttek és fiatalok

38. A katekumenátus intézménye az ősegyházban a meg nem keresztelt felnőttek és fiatalok számára alakult ki. Ma is elsősorban ők azok, akiknek el kell mélyedniük a hitben, be kell kapcsolódniuk az egyházi közösség életébe. Rájuk tehát mindenképpen és teljességgel vonatkozik a katekumenátus új rendje, annak előírásai és összes liturgiái (OICA Bevezető tudnivalók a felnőttkeresztelésről, 1. pont; vö. uo. 1. fejezet).

39. A beavató szentségekhez tehát még az un. "sürgős" esetekben is — pl. jegyeseknél — szükséges a katekumenátus. Házasságkötés esetén, ha az egyik fél nincs megkeresztelve, felmentést kaphatnak a valláskülönbség akadálya alól, és a házasság megköthető7. De lelki érettség és komoly felkészülés nélkül — az OICA egyértelmű előírása szerint — senki nem keresztelhető meg, nem járulhat a szentgyónáshoz és az Eukarisztiához.

40. Halálveszélyben levő megkereszteletlen felnőttekkel és fiatalokkal az OICA külön fejezetben foglalkozik. Közvetlen halálveszélyben — ha a hit komoly jeleit mutatták — pap hiányában diakónusok vagy világi hívek is kiszolgáltathatják nekik a keresztséget és az Eukarisztiát, illetve ha pap szolgáltatja ki a szentséget, meg is bérmálhatja őket. A halálveszélyben akkor szolgáltatható ki a szentség, ha megígérik, hogy felgyógyulásuk esetén végigjárják a katekumenátus útját (OICA 3. fejezet).

Elsőáldozásra vagy (és) bérmálásra készülő megkeresztelt felnőttek és fiatalok

a) Elsőáldozásra és bérmálásra készülő megkeresztelt felnőttek és fiatalok, akik kakekézisben nem részesültek.

41. Hazánkban egyre több ilyen személlyel találkozunk a lelkipásztorkodás során. Az ő hitbe való bevezetésük rendje lehetőleg a katekumenek számára elő(rt rendet kövesse (OICA 297. szám). Hiszen kapcsolatuk az Egyházzal, a krisztusi élettel a gyakorlatban ugyanolyan, mint a meg nem keresztelteké, ezért rászorulnak, hogy őket is a katekumenátus által vezessük be a keresztény életbe. Természetesen a katekézis során (és az egyes liturgikus szövegekben) figyelembe kell venni, hogy ők a keresztségben már részesültek (OICA 297. szám; vö. uo. 4. fejezet)

Elsőáldozásban lehetőleg Húsvét vigíliáján részesüljenek. Ha püspök vagy bérmálási joggal rendelkező pap szolgáltatja ki az Eukarisztiát, meg is bérmálhatja őket. (OICA 304. szám).

b) Bérmálásra készülő megkeresztelt felnőttek és fiatalok, akik részesültek hitoktatásban

42. Felnőttek vagy fiatalok szokásos bérmálási felkész(téséről van szó. Az OICA szelleme és a Katekézis Általános Direktóriuma meghatározza, hogy felkészülésük során ők is a katekumenátus jellegű utat járák végig8. A MKPK előírta már számukra a mintegy-két éves felkészülési időt9, amelyhez hozzátartozik a katekumenátus elemei közül a hit megismerése, gyakorlatra váltása és az egyházi közösséghez való szoros kapcsolódás. Az újdonság ehhez képest csupán az, hogy a mintegy két éves felkészítés során a lelki előrehaladás és érlelődés állomásait a katekumenátus általános rendjében előirt egyes szertartások teszik változatossá, illetve jelzik és szentelik meg. Felkészülésük során a katekumenátus minden szertartásában részesülhetnek. Mindenképpen ajánlatos számukra a befogadás és a kiválasztás liturgiája, valamint a skrut(nium és a bűnbánati liturgia.

Gyermekkorban szentségekben részesült, de hitüket nem gyakorló felnőttek és fiatalok újra elvezetése gyónáshoz és áldozáshoz

43. Gyakran találkozunk olyan fiatalokkal és felnőttekkel, akik gyermekkorban részesültek ugyan szentségekben, de nem gyakorolták vallásukat, így a hitoktatás és a szentségekhez járulás csupán gyermekkori emlékként él bennük. Szükséges tehát, hogy ők is tudatosan vállalják hitüket. Sok országban és hazánkban is többfelé őket is katekumenátus jellegű úton vezetik végig. A Katekézis Általános Direktóriuma — az OICA szellemének megfelelően — megállapítja: "Sok régóta keresztény országban vagy vidéken a megkereszteltek egész csoportja ... eltávolodott Krisztustól... Ez a helyzet 'új evangelizációt' igényel... "10. A hithez újra visszatérő keresztények evangelizációjának, útja a katekumenátus.11

Ezért lehetőleg vezessük őket végig a katekumenátus útján. Mindenképp ajánlatos számukra — a hitbe bevezető és azt elmélyítő kurzus mellett —a befogadás és a kiválasztás szertartása.

GYERMEKEK KATEKUMENÁTUSA

Meg nem keresztelt iskolás korú gyermekek katekumenátusa

44. Az OICA 5. fejezete előírja, hogy az értelmük használatára eljutott, meg nem keresztelt gyermekeket is a katekumenátus útján vezessük a szentségekhez (OICA 306-12; vö. CIC 852.k).

Az OICA javasolja, hogy e keresztelésre készülő gyermekek a felkészítés során kapcsolódjanak egy korosztályuknak megfelelő közösséghez, amelyik az elsőáldozásra vagy a bérmálásra készül; ezen csoporttal járjanak katkézisre, és együtt haladjanak előre a katekumenátus fokozatain a szentségek felvétele felé (OICA 308/a. szám). Ez a felkészülés több évig tart (OICA 307. szám). - Hazánkban az iskolás korú gyermekek már évek óta három éven át készülnek az elsőáldozásra, és utána az egyházmegyei előírásoknak megfelelően éveken keresztül a bérmálásra.

45. A gyermekek a szülőktől és gyámoktól függnek, ezért keresztény nevelésük és katekumenátusuk akkor lesz hatékony, ha példát és segítséget kapnak szüleiktől (OICA 308/b. szám) és az egész keresztény közösségtől.12 Fontos eleme tehát a gyermekek katekumenátusának, hogy a lelkipásztori gondoskodás kiterjedjen a szülőkre is, és bekapcsolja őket a katekumenátus folyamatába (vö. OICA 306, 308; vö. CIC 868.kánon).

46. gyermekekre is vonatkoznak a katekumenátus előirt szertartásai: a befogadás a katekumenek sorába (körülbelül egy év hitoktatás után), és a skrutíniumok, valamint a szentségek vételét megelőző bűnbánati liturgia (OICA 314-342. szám). A lelkipásztor belátásától függően a alkalmazhatók a katekumenátus más liturgiái is (OICA 307, 312; vö. CIC 852.kánon). Ajánlatos e szertartásokat (a befogadás kivételével) hétköznapi szentmise keretében végezni, mert ilyen családiasabb környezetben (a hittanostársak, szülők, barátok és kisebb közösség részvételével) közvetlenebbé válhat az ünneplés, és a hétköznapi misében a lelkipásztornak sem jelentenek súlyosabb terhet (OICA 311. szám).

Elsőáldozásra és bérmálásra készülő megkeresztelt gyermekek katekumenátusa

47. A Katekézis Általános Direktoriumának irányelve, hogy az egyes korosztályok beavató szentségekre való felkészítése a katekumenátus szellemét kövesse.13

Az OICA és az KÁD szelleméből az következik hogy az elsőáldozók (akár vannak köztük keresztelendők, akár nincsenek) végigjárhatják a katekumenátus lépcsőit, illetve megünnepelhetik e fejlődési fokokat jelző szertartásokat, ha a lelkipásztor hasznosnak látja azt.

Ha e gyermekek mellett is ott áll egy-egy kezes (akár egy felnőtt vagy ifjúsági hittanos), ez egyrészt segíteni fogja a gyermekeket lelki fejlődésükben és a közösséghez való tartozásukban, másrészt felébreszti a felelősséget a közösségben és a kezesekben: az egész keresztény közösség felelősazért, hogy a szentségek kifejtsék életalakító hatásukat (vö. OICA Bevezető tudnivalók a felnőttkeresztelésről, 7. szám; OICA 41. szám).

Óvodás korú gyermekek keresztelése

48. Értelmük használatára el nem jutott kicsiny gyermekeket abban az esetben szabad csecsemők módjára megkeresztelni, ha a szülők vagy gyámok hite alapján "megalapozott remény van a gyermek katolikus vallásban való nevelésére. Ha ez teljesen hiányzik, a keresztséget... halasszák el..." (CIC 868. k., vö. 851/2. kánon). Nagyobb óvodások esetében viszont már szükség van az ő szellemi szintjüknek megfelelő felkészítésre. Iskoláskor határán levőknek ajánlhatjuk, hogy lehetőleg várjanak, amíg csatlakozhatnak az elsőáldozásra készülő gyermekekhez, és velük együtt készülve — miután megkeresztelkedtek — együtt járuljanak az elsőáldozáshoz ( OICA 310. analógiájára - vö. 306, és CIC 851/2 k. valamint 852. kánon)

49. Az OICA a szentségekre készülőktől minden esetben komoly felkészülést, a katekumenátus útjának végigjárását kívánja. Ha ők ezt nem vállalnák, a szentségek kiszolgáltatását el kell halasztani. De magatartásunk ilyenkor se legyen elutasító, hanem kezdjük el a szeretet párbeszédét mindazokkal, akik a szentségeket kérik! Magyarázzuk meg nekik a komoly felkészülés értelmét és szépségét, és ajánljuk fel, hogy mindig szeretettel várjuk őket, ha úgy gondolják, hogy — a felkészülést vállalva — szeretnének a beavató szentségekhez járulni14.

50. Foglaljuk tehát össze ezek után, ki is a katekumen? - 1.) Az Egyház hagyománya katekumennek nevezte a keresztségre készülő felnőtteket. Elsődleges értelmében ma is ők a katekumenek. 2.) Tágabb értelemben az újabb egyházi rendelkezések ismételten katekumennek nevezik, és mindenképpen a katekumenátus rendje szerinti szentségi felkészülésre hívják a keresztségre készülő gyermekeket (OICA 324, 329. szám), - 3.) Mindazok a fiatalok és felnőttek, akik még ha meg is voltak ugyan keresztelve vagy részesültek is hitoktatásban, de "aztán elhagytak minden vallási gyakorlatot"; vagy nem kaptak mély hitbeli nevelést, "és most ott állnak gyermekkori vallási ismeretekkel, úgy hogy valójában katekumenek, hittanulók maradtak"15. - 4.) Sőt az OICA ismételten katekumeneknek nevezi azokat az elsőáldozásra készülő gyermekeket is, akik — a keresztségre készülő gyermekekkel együtt — résztvesznek a katekumenátus folyamatában (OICA 334, 337,340-342. szám).

A rendelkezések mindenképpen intenek, hogy ha a katekumenátus folyamatában közösen is vesznek részt megkereszteltek és meg nem kereszteltek, ne mulasszuk el felhívni a figyelmet arra, hogy a megkereszteltek a keresztség által már Isten gyermekei (OICA 295. szám).

IV. A KATEKUMENÁTUS BEVEZETÉSÉNEK MÓDJA

51. Aki először olvassa a katekumenátusról szóló dokumentumot vagy akárcsak ezt a püspökkari lelkipásztori útmutatást, annak számára első olvasás után talán összetettnek, nehezen megvalósíthatónak látszik. A valóság azonban az, hogy a katekumenátus intézményének bevezetése könnyebb, mint az első látásra tűnik, és nagyon gyümölcsöző. Ezt igazolja a nemzetközi tapasztalat és a hazai lelkipásztorok tanúsága.

A katekumenátus ajánlása

a/ A gyermekek katekumenátusa:

52. A keresztelésre, elsőáldozásra, bérmálásra készülő gyermekek, illetve fiatalok katekumenátusa a katekézis időráfordítását tekintve nem jelent új megterhelést a lelkipásztornak, hiszen csupán az eddig is meglevő három éves felkészítésbe kell a megfelelő liturgikus ünnepléseket beilleszteni. A katekumenátus liturgikus szertartásai sem jelentenek lelkipásztori terhet, hiszen terjedelmükben nem hosszúak, és a szokásos szentmisék keretében végezhetőek. Viszont ezek segítségével szebbé, változatosabbá, lépcsőzetesen fejlődővé válik a szentségi felkészítés. A szentségre készülők rendszeres időközönként újabb indításokat kapnak az elmélyülésre és az előrehaladásra.

Ha a gyermekkori elsőáldozók mellé is "kezeseket" állítunk, ezek ideálisan 16 év feletti megbérmált keresztények legyenek. De ha ezekből nem volna elegendő, elsőáldozó gyermekek esetében megengedhető fiatalabbak kezessé választása is. A kezesség növelheti a fiatalabbak felelősségtudatát, a szentség felvételére készülők pedig általuk bekapcsolódhatnak a plébánia közösségi életébe.

53. Isten külön ajándéka, ha a gyermekek katekumenátusa során meg tudjuk valósítani a szülők bekapcsolását (OICA 308. szám). Ha rendszeresebben tudunk velük találkozni, s indítást tudunk nekik adni, akkor az elmélyülő imádsággal, a szeretet tetteivel és a szentmisén való részvétellel ők is segítséget nyújtanak a gyermekeknek. Így a gyermekek előkészülete nem csak ismeretszerzés, hanem élet is lesz. Szép szokás, ha a beavató szentségek kiszolgáltatásának ünnepén szép gyakorlat, ha a kezesek, keresztszülők és szülők is az Eukarisztiához járulnak, jobbról és balról a gyermek mellett.

b/ A felnőttek katekumenátusa:

54. Lelkipásztori gyakorlatunk megszokta és nagy hasznát látta, hogy gyermekeket és fiatalokat már eddig is kb. három évig készítettük elő az elsőáldozásra vagy bérmálásra. Ezért nem lehetetlen megértetni a hívekkel és jelentkezőkkel, hogy a felnőttek készülete a beavató szentségek vételére szintén hosszabb ideig tart. A fentiekben vázolt felkészítési rend pedig lehetővé teszi, hogy e felnőttek valóban az Egyház élő tagjaivá váljanak, és ne csak "átessenek" egy szentség vételén.

55. Mit tegyünk ott, ahol nincs mód külön csoportot indítani a keresztségre vagy egyéb beavató szentségre jelentkező egy-két fiatal vagy felnőtt számára?

A nemzetközi és hazai gyakorlat erre a kérdésre kétféle megoldást javasol: Ha a plébánián van valamilyen felnőtt, ifjúsági vagy hittancsoport, hozzájuk kell kapcsolni a jelentkezőt, hogy velük együtt élje az evangéliumi életet, és megfelelő könyv segítségével16 készüljön a szentségek vételére. Ha a plébánián nincs ilyen jellegű csoport, akkor törekedni kell arra, hogy több plébánia közösen tartson katekumen kurzust, vagy pedig a helyi plébános vezetésével foglalkozzanak a keresztségre jelentkezővel, keresve néhány elkötelezett keresztényt, akik segíthetnek abban, hogy az érdeklődő elinduljon a hit megismerésének, életre váltásának és a közösségbe kapcsolódásnak az útján.

c/ A plébániai közösség jelentősége

56. A katekumenátus itt bemutatott rendje nagy közösségteremtő erő lehet. Hiszen ha mindenki mellé, aki beavató szentséget kér, kezeseket állítunk, ez nagymértékben építheti a közösséget.

Ugyan(gy a katekumenátus liturgiái elevenebbé tehetik a közösség életét. A szentségre készülők is örömmel fogják tapasztalni a közösséghez tartozást, a plébánia tagjai pedig átélik, hogy ezekért a jelöltekért ők is felelősek.

Néhány konkrét teendő

57. A katekumenátus bevezetése a hívek számára is új, örömteli esemény lehet. Fontos, hogy előkészítsük őket erre, prédikáljunk róla, ismertessük a Püspöki Kar erről szóló 1999 Pünkösdjén kelt körlevelét.

A katekumenátusról kiadásra kerül egy szórólap is, amelyet a beavató szentségeket kérők kezébe adhatunk. Ez tájékoztatja őket a katekumenátus rendjéről és szelleméről. Hasznos lehet ezt a szórólapot a híveknek is kiosztani, illetve velük ismertetni. Így legalább a templomba járóban tudatossá válik a katekumenátus rendje, és az újonnan megtért felnőttek és fiatalok szentségekhez járulásának módja.

58. Javasoljuk, hogy a beavató szentségeket Húsvét vigíliáján szolgáltassuk ki. Tervezzük meg a katekumenátus többi szertartásainak időpontjai is. Így rövid időn belül a lelkipásztor is és a hívek is megszokják a katekumenátus szertartásainak évről évre ugyanabban a liturgikus időben visszatérő rendjét. E szertartások éppen akkor válnak sokat mondóvá, ha szervesen a liturgikus évhez kapcsolódnak, amint ez az ősegyházban is történt.

A lelkipásztor számára is nagy könnyebbség, ha nem kell minden beavató szentség kiszolgáltatása előtt külön megterveznie a katekumenátus szertartásainak idejét, hanem miután egyszer — a liturgikus év rendjének megfelelően — megtervezte, e tervet évente az adott naptári évhez igazíthatja.

59. A katekumenátus szertartásainak alábbi rendjét ajánljuk a lelkipásztorok számára:

A befogadás a katekumenek sorába történhet a Nagyböjt valamelyik vasárnapján, egy év hitoktatás (prékatekumenátus) után17, vagy annak az iskolaévnek elején, amelyben a szentségek vételére sor kerül.

Ezt követik megfelelő időközönként a Hitvallás- és az Úr imája szövegének ünnepélyes átadása (tradíció), az imádság a gonosz lélek hatalmának megtöréséért (exorcizmus) és az ünnepélyes felmondás (reddíció) szertartásai. Ezek a lelkipásztori körülményektől (létszámtól, életkortól stb.) függően lehetnek hétköznapon, illetve hétköznapra eső ünnepeken18.

Nagyböjt első vasárnapján van a kiválasztás ünnepe. Nagyböjt folyamán ünnepljük a "kiválasztottak" szertartásait: a hit megvizsgálásait (vö. ezen püspökkari lelkipásztori útmutatás 28-30. számával). Ajánlatos, hogy tartsunk egy bűnbánati liturgiát a Nagyböjt elején (illetve az első skrutínium után), amelyben az elsőáldozáshoz készülők először gyónhatnak. Így a szentségek vétele előtti napokban másodszor járulnak majd a bűnbocsánat szentségéhez.

Húsvét vigíliáján járuljanak a felnőttek a beavató szentségekhez. A meg nem keresztelt gyermekek ugyanekkor részesüljenek a keresztségben és elsőáldozásban.

Húsvét 2. vasárnapján (régi nevén: Fehérvasárnapon) kerülhet sor a már megkeresztelt gyermekek elsőáldozására.

Húsvét és Pünkösd között lehetőleg hívjuk meg az újonnan szentségekhez járultakat egy-két hétköznapi misére is.

Pünkösdkor — a misztagógia idejének lezárásaként —hívjuk meg a beavató szentségekben részesülteket, hogy újítsák meg odaadásukat. Akik Húsvétkor részesültek a keresztségben, azok lehetőleg már néhány héttel Húsvét után, de legkésőbb Pünkösd előtt járuljanak szentgyónáshoz.

60. Hogyan osszuk be a katekumenátus rendjét és szertartásait olyankor, ha többféle típusú csoportunk készül a beavató szentségekre?
Ha csak a minden évben esedékes elsőáldozókkal ünnepeljük a katekumenátus bizonyos szertartásait, akkor azok az imént közölt rendnek megfelelően helyezhetők el a liturgikus évben.
Mit tegyünk, ha ugyanabban az évben vannak felnőtt keresztelendőink és elsőáldozásra készülők, és talán még bérmálkozók is?

A gyermekekkel (keresztelendőkkel, elsőáldozókkal) nem szükséges minden liturgiát ünnepelnünk.
A vasárnapon ünnepelt szertartásokat (a befogadást és kiválasztást) a gyermekekkel végezhetjük a jobbára gyermekekhez szóló misében, a felnőttekkel, fiatalokkal pedig az inkább felnőttekhez szóló misében. De ha kevesen vannak, ünnepelhetjük e szertartásokat együtt a gyermekekkel és a felnőttekkel, egyazon misében is. (Ilyenkor a szertartásban szereplő kérdéseket külön tegyük fel a gyermekeknek, illetve a fiataloknak és a felnőtteknek, hiszen más a "jelentősége" a gyermekek és a felnőttek válaszainak.)
Ha a hétköznapi misékben végezzük a szertartásokat (pl. skrutíniumot), nagyszámú szentségre készülő esetében ajánlatos azokat a gyermekekkel és a felnőttekkel külön szentmisében tartani.
Ha megoldható, hogy a bérmálást is Húsvét és Pünkösd közti időre tervezzük, úgy a bérmálandók is, a liturgikus év természetes rendjét követve, közös időben ünnepelhetik a többiekkel a katekumenátus megfelelő szertartásait.

Vezessen bennünket a Mennyei Atya a Fiú által a Szentlélekben, hogy a katekumenátus bevezetése hazánkban az ezredfordulón a lelki megújulás egyik eszköze legyen!

Budapest 1999 Pünkösdjén

A Magyar Katolikus Püspöki Kar


Jegyzetek: