A Magyar Katolikus Püspöki Kar körlevele a "Felnőttek beavatása a keresztény életbe" (Felnőttek Katekumenátusa) c. szertartáskönyvhöz

Kedves Paptestvérek, Kedves Hitoktatók és Kedves Hívek!

Az Apostoli Szentszék Ordo Initiationis Christianae Adultorum (Felnőttek beavatása a keresztény életbe) címmel rendelkezést adott ki, amely a felnőtteknek, a fiataloknak és gyermekeknek a keresztségre, az elsőáldozásra, valamint a bérmálásra való felkészülése új rendjét határozza meg. A kötetet latin címe alapján OICA-nak rövidítik. Mivel ennek fő témája a Felnőttek Katekumenátusa, ezért a Felnőttek Katekumenátusá-nak nevezzük, és FK betűkkel rövidítjük. Ez a kiadvány a római dokumentum előírásait és szertartásait a hazai viszonyokra alkalmazva tartalmazza, és a lelkipásztorok ebből a könnyen használható kézikönyvből végezik majd a szertartásokat.

"A Felnőttek beavatása a keresztény életbe" c. rendelkezés magyar viszonyokra alkalmazott változatát most Magyarországon is kiadtuk, és 1999. Advent I. Vasárnapjától kötelezően érvénybe léptetjük. Erről, a minden katolikus hívőt érintő kérdésről kívánunk szólni hozzátok.

Néhány évtizede Magyarországon a katolikus szülők még szinte kivétel nélkül megkereszteltették gyermekeiket, és elsőáldozáshoz, bérmáláshoz is vitték őket. Ma azonban a lelkipásztorok, világi munkatársaik és a hívek is mind gyakrabban találkoznak olyan személyekkel, akik ifjú vagy felnőtt korukban szeretnének felkészülni a keresztségre, az első gyónásra, -áldozásra, és a bérmálásra. Sőt nagy számban vannak olyan iskolás korúak is, akik nincsenek megkeresztelve. E dokumentum tehát rendkívül időszerű nálunk is.

A kereszténység első évszázadaiban elsősorban felnőttek járultak az úgynevezett beavató szentségekhez: a keresztséghez, a bérmáláshoz és szentáldozáshoz. A szentségek vételére való felkészülésük több évig tartó folyamat volt. Ezt a felkészülési időszakot katekumenátusnak hívták, a szentségek felvételére készülőket pedig katekumeneknek, vagyis hittanulóknak. A hazánkban most érvénybe lépő szentszéki rendelkezés az Egyháznak ezt az ősi gyakorlatát eleveníti fel.

Az iskolás gyermekek már nálunk is hosszabb idő óta három éven át készülnek az elsőáldozásra, és utána az egyházmegyei előírásoknak megfelelően még éveken át a bérmálásra. Ugyanígy a katekumenátus új rendjének előírása szerint azoknak is , akik fiatal vagy felnőtt korban szeretnének a beavató szentségekhez járulni, hosszabb ideig tartó elmélyült felkészülésre van szükségük. Hiszen a katekumenátusnak nemcsak az a célja, hogy általa a beavató szentségek felvételére készülők megismerkedjenek a keresztény hit igazságaival, hanem hozzátartozik az is, hogy a jelöltek megtanulják életre váltani Jézus tanítását, és élő kapcsolatba kerüljenek a helyi egyházi közösséggel. A plébániával, illetve az életkoruknak megfelelő plébániai csoportokkal.

Az új rendelkezés tehát hangsúlyozottan kimondja azt, amit az Egyház mindig is tanított: nem elég csupán megszokásból és hagyománytiszteletből kérni és felvenni a szentségeket. Ellenkezőleg, az járul méltóképpen a szentségekhez, aki kész arra, hogy Krisztust kövesse, és az Evangélium tanítása szerint éljen az Egyház közösségében.

Az Egyház első évszázadaiban a katekumenátus különös szépsége az volt, hogy a hívek egész közössége segítette a katekumeneket felkészülésükben, és együtt ünnepelt velük. Segítette őket azáltal, hogy minden katekumen mellé a hívek közösségéből kiválasztottak egy úgynevezett "kezest", aki segítségére volt a felkészülés időszakában. A szentségek felvételére készülők lelki elmélyülésének állomásait különféle szertartásokkal ünnepelték, és ezeken a közösség tagjai is részt vettek. Így amikor valaki a keresztségre jelentkezett, bemutatták őt a közösségnek, a közösség tagjai szeretettel befogadták, és imádkoztak érte. Amikor már megismerte a hit alapjait, és hitét ünnepélyesen is megvallotta, ismét együtt ünnepeltek vele. Nagyböjt I. Vasárnapján meg tanúi voltak annak, hogy a katekumen véglegesen elkötelezte magát Jézus mellett. Amikor pedig az Egyház megvizsgálta a kiválasztottat, a hívek örömmel vették tudomásul: az Egyház méltónak találta őt arra, hogy a Szent Negyvennap elmúltával - Húsvét vigíliáján - részesülhessen a szentségekben.

Bízunk abban, hogy a jelen rendelkezést a paptestvérek és a kedves hívek is készséges lélekkel fogadják. A katekumenátus mostani bevezetése gazdagabbá teszi a szentségek vételére való felkészülést, és még inkább bekapcsolja ebbe a hívő közösséget is.

Szeretettel adjuk tehát lelkipásztoraink és katekétáink kezébe a katekumenátus szertartásrendjét. A kedves híveiket pedig arra kérjük: lelkipásztoraikkal és hitoktatóikkal működjenek együtt, hogy a szentségek vételére való felkészülés új formája, vagyis a katekumenátus a keresztény élet elmélyüléséhez vezessen hazánkban. Mindnyájan imádkozzunk, hogy ez is hozzásegítsen minket Krisztus Urunk születése 2000. Évfordulójának méltó megünnepléséhez.

A Magyar Katolikus Püspöki Kar