|
A II. Vatikáni Zsinat (1962-65) nyomán a katolikus Egyház sok olyan reformot vezetett be, melyek az evangélium hirdetésének a mai korhoz jobban illő formáit hivatottak kialakítani, szolgálni. Az egyik ilyen jelentős megújulási terület a liturgia. E liturgikus reformok közé illeszkedik, egyszersmind azonban sokkal tágabb jelentőséggel is bír az Ordo Initiationis Christianae Adultorum című rendelkezés (OICA), amely 1972-ben jelent meg a Vatikánban. Ez a dokumentum, melynek címe magyarra fordítva "Felnőttek bevezetése a kereszténységbe", a keresztség szertartásait újítja meg. Messzire mutató jelentősége abban áll, hogy nem csak liturgikus formákat ír le illetve vezet be, hanem ezeket beilleszti egy komplex rendszerbe. A keresztségre jelentkező, kereszténység iránt érdeklődő felnőttek ill. fiatalok felkészítésének egy olyan átfogó — kateketikai, liturgikus, pasztorális — szemléletét, módszerét adja (és, mivel vatikáni rendelkezésről van szó, vezeti be kötelező érvénnyel a Katolikus Egyházban), mely az ősegyházban és az első keresztény századokban széles körben ismert, használatos, sőt magától értetődő volt, később azonban feledésbe merült. Ezt a rendszert nevezzük KATEKUMENÁTUSnak. Melyek a katekumenátus legfontosabb szempontjai?
Az OICA magyar nyelven különböző okok miatt hosszú éveken át nem jelenhetett meg. Végül 1999 nyarán a Magyar Katolikus Püspöki Kar és az illetékes római kongregáció az elkészült fordítást jóváhagyta és megjelentette. 1999 Ádventjétől a magyar római katolikus lelkipásztorkodásban is kötelező érvényre emelkedik a Felnőttek Katekumenátusa címet viselő rendelkezés, ettől kezdve a katekumenátus illetve a katekumenális lelkipásztorkodás módszere alkalmazható és alkalmazandó.
A 3. Magyar Katekumenátus Konferencia Máriabesnyőn lesz 2002. szeptemberében!
Utolsó frissítés: 2001. június 30. |