IV. A KATEKUMENÁTUS SZERTARTÁSAINAK ELŐKÉSZÍTÉSE

BEVEZETŐK ÉS PRÉDIKÁCIÓVÁZLATOK A RÍTUSOKHOZ

Általános megjegyzések:

  • Jó, ha a katekumenátus elején minden felnőtt katekumen kézbe kap egy lapot, amelyen láthatja, milyen szertartások fogják ünnepelni és jelezni az ő lelki előrehaladását. (E célra alkalmas az OLI által kiadott, s ott kapható kis összefoglalás a katekumenátusról.) Még szerencsésebb, ha a lelkipásztor előre meg tudja tervezni a szertartások időpontját (vagy legalábbis azokat, amelyeket a katekumenátus elején már meghatározhatónak tart), s ezt is előre tudják a katekumenátus vezetői és a katekumenek.
  • Fontos, hogy a lelkipásztorok az egész hivő közösségnek prédikáljanak a katkumenátusról, hogy mindnyájan értsék, mit jelent az. A prédikációk számára jó összefoglalást találunk a Felnőttek Beavatása a Keresztény Életbe c. kiadvány püspökkari lelkipásztori bevezetőjében, illetve az OLI által kiadott szórólapon. Az utóbbi a hívek vagy érdeklődők kezébe adható!
  • A katekumenátus folyamán fontos szerepe van a kezeseknek. (vö. FK 9) A lelkipásztor vagy a katekéták feladata, hogy hívják fel a katekumenek figyelmét, hogy lelkileg érett személyt válasszanak kezesül (és ne csupán rokoni szál határozza meg a választást); és feladatuk, hogy a kezesekben is tudatosítsák, milyen felelős az ő szerepük.



A) A BEFOGADÁS szertartása

1) A jelöltek felkészítése a szertartásra

  • A prékatekumenátus végén az érdeklődők eljutottak a vágyig, hogy szeretnék Krisztusnak és az Egyháznak adni életüket. A lelkipásztorok, illetve a katekézist vezető világiak feladata ilyenkor megvizsgálni döntésük érettségét.
  • E vizsgálat után szerencsés ha van még 1-2 hónap a Befogadásig: ezalatt a jelölt lelkileg fel tud készülni arra (s érlelődik benne a döntés); ezalatt van ideje kiválasztani a kezest, (akinek a szertartás alatt mögötte kell állnia), és van ideje kiválasztani az Igét a szentírásból, amelyet útmutatójául szeretne a következő időre (s amelyről be kell számolnia a Befogadás liturgiájában).
  • Az ige választása feltételezi, hogy a jelöltnek már van ismerete a Szentírásról, hogy a prékatekumenális katekézisek is a szentírás szellemére és igéjére épültek, s hogy — legalábbis az utóbbi időben — a katekumenek biztatást kaptak, hogy magukban is olvassák a Szentírást. Ha ez elmaradt volna, ebben az utolsó 1-2 hónapban ezt különösen is kössük lelkükre.
  • Írjuk be előre a katekumenek adatait a Katekumenek Könyvébe

2) A liturgia előkészítése

(Megjegyzés: Ez kötelező liturgia. Vasárnap ünnepeljük, saját miseszöveggel .)

Szükség lesz:

  • a katekumenek olajára, amellyel megkenjük őket,
  • minden jelölt számára Szentírásra, amelyet ünnepélyesen átadunk nekik (hozhatják a sajátjukat),
  • minden jelölt írja fel egy kis papírra a saját igéjét, hogy zavar nélkül válaszolhasson majd az erre vonatkozó kérdésre
  • a Katekumenek Anyakönyvére, amelyben a katekumenek aláírják nevüket a szertartás alatt (vagy ha sokan vannak és alkalmasabbnak látszik, akkor a szertartás után).

Liturgia előtt:

  • tartsuk fenn az első sorokat a katekumeneknek és kezeseiknek;
  • jelöljük ki az olvasókat (a kezesek vagy katekéták közül; meg nem kereszteltek, illetve elsőáldozásra készülők ne olvassanak a szentségek vétele előtt; egyes alkalmakkor családias, ha minden könyörgést más olvas.)
  • Szerencsés a liturgia előtt legalább fél órával rövid eligazítást és lelki indítást tartani katekumeneknek és kezeseknek: Így ráhangolódnak a liturgiára és fel is készülnek arra (pl. arra is, hogyan helyezkednek majd el a liturgia során a katekumenek és a kezesek, illetve hogy a kezesek jelölhetik meg a katekumenek érzékszerveit a kereszt jeléve vö. FK 33.old.)

A szertartás alatti elhelyezkedésről:

Többféle változat ismerős: Ha van elegendő tér a padok előtt vagy a szentélyben, a katekumenek előre állnak félkörívben, mögöttük a kezesek. A jelöltek a hívekkel féloldalt szemben álljanak, hogy azok is láthassák őket. A pap is lehetőleg úgy helyezkedjen el, hogy a hívek is és a jelöltek is láthassák őt.

Ha a tér kicsi, az első padsorokban is állhatnak: a katekumen és kezese egymás mellett...

(Úgy kell elhelyezkedni, hogy a jelöltek lehetőleg hallhatóan vagy mikrofonba mondhassák válaszukat, választott igéjüket...)

A Befogadáshoz hasonló elhelyezkedésre még azokban a liturgiákban lesz szükség, ahol a katekumenek megszólalnak, így: A hit megvallásának, az Átadásnak és a Kiválasztásnak liturgiájában!

3) A szertartás bevezetése

Bevezető köszöntés

(a lelkiismeretvizsgálatra való felhíváskor, ilyen vagy hasonló szavakkal):
Kedves szentségekre készülők, kedves kezesek és mindnyájan! Isten hozott Benneteket!
Ma ünneplünk, mert testvéreink hosszas előkészület után eljutottak odáig, hogy Jézusnak akarják adni életüket a szentségek által. Ma tehát az egyház katekumenné keni őket, ami azt jelenti, hogy belépnek a szentségekre készülők közé. Az evangélium után kerül sor erre a szertartásra.
Az olvasmányok az új útra lépéssel kapcsolatosak: Ábrahámot hívja az Úr, hogy induljon el arra az új földre, amelyet Ő mutat neki... Az evangéliumban András apostolról olvasunk, aki felujjong, hogy megtalálta a Messiást...
A szentmise elején csendesüljünk el, katekumenek, s mindnyájan akik itt vagyunk! Bánjuk meg gyengeségeinket, és mondjuk ki lelkünkben Jézusnak: Te vagy a Messiás, köszönöm, hogy megtaláltalak; követni akarlak... (Csend)

4) Gondolatok a prédikációhoz:

1) Katekumen lettél
Kedves Katekumenek! Elkezdtetek komolyan megismerkedni a kereszténység tanításaival és az egyházzal: Ennek alapján úgy döntöttetek, hogy Jézusnak és a katolikus Egyháznak akarjátok adni életeteket és rá szeretnétek lépni arra az útra — a katekumenátus útjára — amely a szentségekre készít fel. A titeket ismerőkkel és előkészítő hittanotok felelőseivel úgy láttuk, hogy döntésetek érett. Ezzel a szeretettel köszöntünk titeket.
Ma tehát az egyház befogad titeket katekumenjei közé.
Ki a katekumen? Jelölt a szentségek vételére. Az első időktől kezdve a katekument az egyház már tagjának (a hit, a szentség jelöltjének) tekinti. — Mától tehát ti is egy új módon a keresztények közösségéhez tartoztok, s úton vagytok a keresztség (a szentségek) felé, amelyek által véglegesen az egyház felnőtt tagjai lesztek. Ezért mondjuk, hogy ma befogad titeket az egyház közössége.

2) Mire hív a mai liturgia?
Az olvasmány arról szólt: vonulj ki földedről! Isten új életre, új hazába, új közösségbe hívott; Isten országába, az öröm országába és életformájára. "Megtaláltuk a Messiást" mondják az apostolok az evengéliumban. Ti is ezt mondjátok: megtaláltam krisztust, aki életem megváltója...
Az Egyház átadja nektek a Szentírást, életünk foglalatát. Ti is választottatok már magatoknak ebből egy Igét, amely iránytűtök lehet az elkövetkezőkben. Az Úr "az élet útját mutatja nekünk", mondjátok a zsoltárossal.
Az egyház — a pap, a kezesek által — megjelöl titeket a kereszt jelével. Krisztus jelében akartok élni ezentúl.
Megken a katekumenek olajával: felken kereszténnyé. A felkenés ősi jel: királyokat, prófétákat, küldötteket, lovagokat kentek fel...
S végül beírjátok neveteket a Katekumenek Könyvébe: jelezve, hogy az Egyházhoz akartok tartozni, s az Egyház elfogad titeket.

3) A kezesek felelőssége
Kedves kezesek! Az egyház ősi gyakorlata volt, hogy a kezesek nemcsak "kezeskedtek" egy hit iránt érdeklődő megbízhatóságáról az üldöztetések idején, hanem a katekumenek legelső támaszai, baráti tanácsadói, kissé vagy teljességgel lelki vezetői voltak. Az elmúlt századokban a keresztszülőség sajnálatosan formális szereppé vált. (Bár néhol a mai napig megőrizte lényegi — lelki támogatói — szerepét.) A kezesek ma ismét azt a szép feladatot vállalják: hogy segítségére lesznek a katekumennek lelki előrehaladásában: figyelnek rá, támogatják ha lelki krízisbe kerül, mellette állnak szóval, imával, példával. Ehhez a nagy feladathoz adjon nektek erőt a Szentlélek!

4) A jelenlevő közösség meghívása
Az ősegyház korától kezdve, és ma újra, az egyházi-plébániai közösségek két okból ünneplik együtt a katekumenekkel lelki előrehaladásuk lépéseit. — a) Hogy velük örüljenek, imádkozzanak értük, hordozzák őket, magukénak tudják őket. — b) Hogy velük együtt évről évre maguk is átéljék megkereszteltségük titkát és ennek nagyságát. Bizony mi régi keresztények tudjuk, mennyi a hiba és a gyengeség bennünk, s mennyire rászorulunk a folytonos megújulásra. Legyen a katekumenátus meghívás mindannyiunk számára. Hogy a hitjelöltekkel együtt megújítsuk odaadottságukat; s hogy így új teljességgel megélt kereszténységünkkel támogatói és példái lehessünk a szentségekre készülőknek!


B) AZ ÁTADÁS szertartása

A szertartásra kerülhet sor vasárnap, vagy ha alkalmasabbnak látszik hétköznapon is (de akkor lehetőség szerint valamely hétköznapra eső ünnepen).

1) A katekumenek felkészítése

  • A befogadás után 1-2 hónappal kerülhet sor az Átadásra. A katekumenátus első óráin már beszélhetünk arról, hogy egész hitünk a Szentírásra épül (melyet a Befogadásban ad át az Egyház) valamint a Hitvallásra és az Úr imájára, amelyet a következő szertartásban kapnak majd meg.
  • Az Átadás szertartásában van lehetőség arra (nem kötelező), hogy a katekumenek néhány szót szóljanak arról, hogyan élték eddig katekumenátusukat. Ez esetben az Átadás előtti katekézisen szükséges erről is beszélni, illetve meg kell kérni a katekumeneket, hogy gondolják át ezt, illetve írják fel egy papírra, mit jelent számukra a katekumenátus, és mit határoztak el, mit tesznek azért, hogy előrehaladjanak a jézusi úton.
  • Ha a megszólalás nehézkesnek látszik, a papírokat a szertartás végén, a felajánlás előtt, összeszedheti az egyik katekumen, s az oltárra teheti. (vö. FK 41.old)

2) A szertartás előkészítése

Be kell szerezni vagy kell készíteni a Hitvallást és Úr imáját tartalmazó méltó kivitelezésű lapokat, amelyeket a szertartás közben átadunk. (Kaphatóak az OLI-ban.)

Jelöljük ki azt a katekument, aki összeszedi a papírokat, amelyekre felírták, mit jelentett eddig számukra a katekumenátus. Készítsünk elő egy kis kosarat, tálcát, amelyen összegyűjtheti a papírokat, s az oltárra teheti.

Elhelyezkedés a szertartás alatt: (vö. a Befogadás-nál mondottakat!) A katekumeneknek és kezeseiknek tartsuk fenn az első sorokat.

A pap az "átadás" szavai után lépjen oda mindegyikükhöz, s adja át nekik a Hitvallást és az Úr imáját tartalmazó lapot. Utána következik az Imádság a kiválasztottakért (FK 43.old.)

3) Bevezető köszöntés >(a mise elején, ilyen vagy hasonló szavakkal):
Kedves szentségekre készülők, kedves kezesek és mindnyájan akik velünk ünnepeltek!
A befogadás szertartásában a katekumenek megkapták már a Szentírást, ami életünk alapja. A mai szentmisében az egyház átadja nekik a Hitvallást és az Úr imáját, hitünknek és keresztény életünknek e legalapvetőbb összefoglalásait. Legtöbben ismeritek már ezeket az imákat. Ez az ünnep arra hív, hogy egy új odaadással építsük életünket a Szentírásra, és azokra a titkokra, amelyek a ma nektek átadott imákban foglaltatnak.
Most csendben tárjuk ki szívünket Isten felé. Bánjuk meg, hogy sokszor nem a hitre épül életünk. Ígérjünk új odaadást az Úrnak, és kérjünk tőle erőt ehhez! (Csend)

4) Gondolatok a prédikációhoz

1. A szertartás mondanivalójáról
A mai szertartás magától beszél, ezért csak néhány szót szóljunk arról:
E szertartásnak többféle mondanivalója volt a katekumenátus történetében, és ennek megfelelően különböző időpontokban is került rá sor. Volt idő, amikor az Átadás (Tradício) a katekumenátus végén volt: Ezzel azt akarták kifejezni, hogy csak a már nagyon érett katekumen alkalmas arra, hogy a hitnek e nagy titkait — e titkok foglalatait — magáénak tudhassa. Ez a szemlélet figyelmeztetés számunkra: hogy az Egyház hitünk e fenséges titkait adja át ma nekünk.
A MKPK által meghatározott jelen rend lehetővé teszi, hogy a katekumenátus elején kerítsünk sort hitünk e foglalatainak átadására. Ezzel aláhúzzuk, hogy a katekumenátus katekézisei a Szentírásra épülnek (melyet a Befogadás szertartásában kaptak meg) és a Hitvallásra meg az Úr imájára, amelyeket az Egyház most ad át nektek ünnepélyesen.
Az elkövetkező időben tehát ezekre fog épülni egész felkészítéstek.

2)A katekumenek meghívása
E két imát legtöbben kívülről tudjátok. De sokszor csak szokásból mondjuk őket. Meg kell próbálnotok új módon közeledni ezekhez az imákhoz. Minden mondatuknak mélysége, súlya van.
És olyan meghívások is ezek, amelyeket egyre inkább életre kell váltanunk:

  • lássék rajtunk, hogy mi hiszünk az egyetlen és jóságos Istenben — aki a mindenség Ura, és a mi Atyánk;
  • lássék rajtunk, hogy hiszünk Jézus Krisztusban — aki Urunk, megváltónk, — s a bűn és sötétség legyőzője és a világ felemelője;
  • lássa rajtunk környezetünk, hogy hiszünk a Szentlélekben — aki vezeti Egyházát és mindnyájunkat: vezet a mindennapokban — és vezet, hogy az ő tanúi legyünk;
  • hogy hiszünk a feltámadásban és az örök életben — hiszünk hogy a szeretet erősebb mint a gyűlölet, az élet erősebb mint a halál...

A katekumenátusban az halad előre a szentségek felé, akinek élete egyre inkább átalakul ezeknek az imáknak és a Szentírásnak szellemében. Hónapok múlva — a Hit megvallásának szertartásában — újra a közösség elé álltok, hogy tanúságot tegyetek erről az átalakulásról. Ezért imádkozunk értetek.

2) Az egész közösség meghívása
Kedves testvérek! Kedves régóta megkereszteltek, szentségekhez járulók. Mi pedig imádkozunk magunkért, hogy életünk megújuljon. Hogy mi is újra felfedezzük mit is mondanak, mire is hívnak minket e legszentebb imáink!


C) IMÁDSÁG A GONOSZ LÉLEK HATALMÁNAK MEGTÖRÉSÉÉRT ÉS A KERESZT ÁTADÁSA

A szertartásra kerülhet sor vasárnap, vagy ha alkalmasabbnak látszik hétköznapon is (de akkor lehetőség szerint valamely hétköznapra eső ünnepen legyen; így alkalmasnak látszik pl. dec. 8. is).

1) A katekumenek felkészítése a szertartásra

A szertartás előtt tisztázni kell a gonosz lélekről, a világban levő bűnről, az eredeti bűnről szóló tanításokat, illetve rá kell mutatnunk, hogy velük szemben hogyan működik a megváltás ereje, illetve mit jelent a kereszt győzelme (vö. pl. 1 Kor 1,18-2,16), és szólni kell küldetésünkről a bűnnel fertőzött világban.

2) A szertartás előkészítése

A szertartás közben egy keresztet vagy keresztet ábrázoló szentképet, képeslapot adunk át. Ezt be kell szerezni.

Jelöljük ki az olvasókat.

Az exorcizmusok közül egyet kötelező imádkozni, de imádkozhatunk 2-3-at is, ha van rá idő.

Szép, ha az exorcizmusok alatt a katekumenek térdelnek, illetve ha a befejező áldás-ima után a pap egyenként rájuk teszi a kezét, s így áldja meg őket.

3)Bevezető köszöntés

(mise elején, ilyen vagy hasonló szavakkal):
Kedves szentségekre készülők, kedves kezesek, kedves hívek! Isten hozott Benneteket!
Kedves katekumenek! Az Egyház ma imádkozik azért, hogy szűnjön meg a gonosz lélek hatalma rajtatok, s ezzel figyelmeztet titeket és az egész keresztény közösséget, a sátán valóságára. De egyszerre átadja nektek a keresztet is. Ezzel biztat, hogy Krisztus keresztjének és feltámadásának erejében le tudjuk győzni a sátánt, és testünk rossz kívánságait. — Bánjuk meg most gyengeségeinket — azt, amikor hagytuk, hogy a test, az önzés, az ösztönök uralkodjanak rajtunk — , s kérjük a Szentlelket, hogy át tudjuk adni magunkat Jézusnak: aki keresztje által megváltott minket! (Csend)

4) Gondolatok a prédikációhoz A prédikáció anyagát lényegileg megfogalmazza az FK-nak a liturgiához irt bevezetője (FK 46.old), illetve a megadott szentírási olvasmányok. A lelkipásztornak szabadságában áll mindkét olvasmány olvastatnia.

1) A liturgia rámutat a bűn valóságára, súlyára
a megváltás erejére, mely legyőzte a bűn erejét,
és sajátosan a kereszt titkára — amely a zsidóknak ugyan botrány, a pogányoknak meg oktalanság, de a meghívottaknak Krisztus: Isten ereje és bölcsessége.

2) A liturgia meghív: hogy örömmel, és a megfeszített, megváltó Krisztussal egyesülve vállaljuk keresztjeinket.
Ha eddig nem gyakorolta volna a katekumen ezt: mostantól próbáljon új örömmel szembenézni a fájdalmakkal, keresztekkel (akár a különböző körülmények keresztjeivel, akár saját lustaságának, rossz hajlamainak terhével)! Ismerje fel, hogy ezeket a gyengeségeket, fájdalmakat is megváltotta Krisztus, és lehetővé tette számunkra, hogy általa mi is legyőzzük a bűnt és a gyengeségeket. Jézus megváltó keresztje arra is meghiv, hogy vele egyesülten ajánljuk fel mindennemű fájdalmainkat, megváltó erőként másokért. Itt válik örömmé a kereszt: mert Jézussal találkozhatunk benne, mert felajánlhatjuk azt másokért. "Örömmel szenvedek, és kiegészítem testemben, ami hiányzik Krisztus szenvedéséből, testének az egyháznak javára." (Kol 1,24)

3) Sose hagyjuk el az egész közösség meghívását a liturgia mondanivalójának átélésére.


D) A HIT MEGVALLÁSÁNAK (REDDICIÓNAK) szertartása

1) A katekumenek felkészítése a szertartásra

  • "A szertartásban a katekumenek — vagy közülük néhányan — elmondják, mit jelent számukra, hogy megkapták a Hitvallást, s hogyan törekedtek annak szellemében élni", írja az FK a szertartás bevezetésében (FK 55.old.).
  • A katekumenátus egész folyamata nemcsak elméleti tanítás, hanem az evangélium életreváltása is, hangsúlyozza a római és a hazai rendelkezés. A katekézisek szerkezete is ezt kell hogy támogassa: ti. a hitigazságok elméleti tanítása mellett mindig időt kell szánni arra, hogy egyrészt a vezetők elmondják személyes hit-tapasztalataikat, másrészt a katekumenek is (ha sokan vannak, kisebb csoportokban, a katekéták vezetésével) elbeszélgessenek arról, hogyan sikerült, vagy hol nem sikerült életükbe átültetni azt, amiről tanultak.
  • A hit megvallásának szertartása ilyen szempontból különösen jelentős. Hiszen a katekumenátus vége felé kerül rá sor, nem sokkal a Kiválasztás előtt. A "kiválasztásban" azok részesülhetnek, akik valóban érettek, előrehaladtak a hit ismeretében, annak életre váltásában és a tanúságtételben — amelyről e szertartás különösen is szól — , valamint akiknek az egyházi közösséggel élő a kapcsolatuk.
  • E szertartás előtt jóval (illetve az Átadás szertartásától kezdve folyamatosan) kell tehát erről beszélnünk a katekumeneknek. Segítsük arra őket, hogy maguk mérjék fel Isten előtt, érettek-e a hit megvallására. (Végső esetben azonban — a dokumentumok hangsúlyozzák — a katekumenátus felelőseinek kell azt kimondani, ki az érett és ki nem.)
  • Ilyen szellemben kell az érettnek mutatkozó katekumeneket meghívni, hogy próbálják néhány szóban összefoglalni, mit jelentett életükben az, hogy megkapták a Hitvallást, illetve mit jelentett a katekumenátus. Ha ezt leírják, az segítségükre lesz, hogy tudjanak erről néhány szót szólni a liturgiában (legalábbis azok, akik könnyebben meg tudnak szólalni).

2) A liturgia előkészítése

Ez alkalommal nincs különösebb előkészítenivaló
Ülésrend és olvasók kijelölése a szokásos. (Vö. a Befogadás szertartásánál írottakat)

3) Bevezető köszöntés (mise elején, ilyen vagy hasonló szavakkal):

Kedves szentségekre készülők, kedves kezesek és mindnyájan testvérek!
A katekumenátus hosszú útját hagyatátok magatok mögött. Ma arról kell majd tanúskodnotok, hogy megismertétek a Hitvallást, hitünk legfőbb kérdéseit, hogy megpróbáltatok eszerint élni; és hogy készek vagytok és vágytok arra, hogy hitünk titkairól, Isten szeretetéről mások előtt is tanúságot tegyetek. Bánjuk meg bűneinket; különösen most azt, hogy életünk sok helyzetében nem adtuk át magunkat Istennek, s így nem tudunk az Ő tanúi lenni! (Csend)

4) Gondolatok a prédikációhoz

1. Az Átadás és a Hitvallás kapcsolata.
Az Átadás szertartásában megkaptátok a Hitvallás szövegét, hogy életetekké váljon. Egész katekézisetek erre épült — aminthogy a Hitvallás a Szentírásra épül. Ma nem csupán felmondanotok kell a "Hiszekegyet", hanem Jézus és az egyházi közösség előtt ki kell mondanotok, hogy a Hitvallásban foglaltakra rátettétek, és a jövőben is ráteszitek életeteket.

2) Az effeta szertartás — és a küldetés
A hitvallás nemcsak benső magatartás. Tanúim lesztek, mondja Jézus apostolainak Legyetek készen arra, hogy megfeleljetek azoknak, akik kérdőre vonnak benneteket reménységetek felől (1 Pt 2,15). A keresztény tanú, küldött.
De én gyenge vagyok — mondjuk gyakran. Nem tudok beszélni — panaszkodunk, mint Mózes vagy Jeremiás. Majd az Úr Lelke szól belőletek — ígérte meg Jézus.
A hit megvallásának liturgiája egy bevezető szertartással kezdődik: Amint Jézus megérintette a néma ajkát, az Egyház is megérinti ajkatokat, hogy nyíljon meg, szűnjék meg némaságtok; legyetek a Lélek által képesek a szólásra: a Krisztusról való tanúságtételre.
Ha ma a liturgiában megszólaltok (amint már többször megszólaltatok), tapasztaljátok, hogy nem könnyű mások előtt szólni. De — amint sokan mondtátok — azt is tapasztaltátok az előző liturgiákban és életetek különböző helyzeteiben, hogy a Lélek ad erőt a megszólaláshoz, ha bízunk benne, ha átadjuk neki a szót.
Ezt kérjük ma számotokra: Hogy éljen bennetek a hit, s hogy mindinkább a hit tanúivá tudjatok válni.

3) A közösség megszólítása
Mennyire időszerűek számunkra is ezek a gondolatok. Nekünk is mindig újra át kell adnunk magunkat a Szentléleknek, hogy belőle szólhassunk: munkahelyen, családban, utcán, iskolában. Kérjük tehát Jézust és Lelkét, nyissák meg ajkunkat. S kérjük katekumen testvéreinket: ahogy mi imádkozunk értük, ők is imádkozzanak érettünk, hogy ha olykor hűtlenek is voltunk, újuljunk meg a tanúságtételben.


E) A KIVÁLASZTÁS szertartása

1) A katekumenek felkészítése a szertartásra

  • E szertartáshoz olyan járulhat, aki lényegileg már érett a szentségek vételére. Ezért előírás, hogy (ha az előző szertartás előtt ez meg nem történt) az illetékesek vizsgálják meg a katekumen alkalmasságát (FK 62.old). Szükségszerű tehát, hogy ilyenkor a lelkipásztor (és/vagy a katekéta) komolyan elbeszélgessen a katekumennel arról, hogyan készült eddig, s hogyan haladjon tovább a keresztény élet (az ima, felebaráti szeretet, apostolkodás) útján...
  • A szertartásban a kezeseknek (keresztszülőknek) és katekétáknak is felelősen tanúsítaniuk kell, hogy a katekumenek alkalmasak a szentségek vételére. (vö. Fk 64.old.) Ezért a lelkipásztornak alkalmat kell találnia, hogy erről beszélgessen a kezesekkel is.
  • A szertartásban kerül sor ünnepélyesen a kereszt vagy/és bérma- névválasztásra. A szertartást végző pap felteheti a kérdést: "Miért ez a nevet választottad?" Az ünnepet megelőzően tehát ellenőrizni kell, hogy mindenki kiválasztotta-e védőszentjét, ismeri-e életét, tudja-e, miben példakép ő számára.

2) A liturgia előkészítése

A kiválasztás "kötelező" szertartás. Lehetőleg Nagyböjt 1. vasárnapján kell tartani. E vasárnap ősidőktől fogva a Kiválasztás napja volt, olvasmányai megfelelnek a liturgia mondanivalójának. A kiválasztásnak saját miseszövege van.
Elő kell készíteni a Katekumenek Anyakönyvét hogy a kiválasztottak aláírhassák majd nevüket a liturgia folyamán. Kereszt/bérma nevüket írjuk be már előzőleg az anyakönyvbe.
A liturgia alatti elhelyezkedés rendje megfelel a Befogadás rítusánál leírtaknak: A homília után a pap előre hívja a katekumeneket és kezeseiket!

3)Bevezető köszöntés

(mise elején, ilyen vagy hasonló szavakkal):
Kedves kiválasztottak, kedves testvérek! A hit megvizsgálásának hívjuk e három vasárnapon a katekumenek liturgiáit. Mit jelent ez? Ki vizsgálja meg a hitet? Nem az egyház felelősei (hogy valaki méltó-e a szentségekhez járulni); ez megtörtént a Kiválasztás előtt. — A katekumenek maguk vizsgálják meg hitüket, az egyház közösségében, az igeliturgia fényében, majd az egyház közössége imádkozik értük, hitük megerősödéséért. — Velük együtt mi mindannyian vizsgáljuk meg: mennyire élő a hitünk? akár csak a mai nap eltelt órái folyamán mennyire a hitből éltünk? — Így csendesüljünk el, és hajtsuk meg fejünket Isten előtt.
(Csend)

4) Gondolatok a prédikációhoz

1) A kiválasztás jelentősége
Ünnep a mai nap. Hosszú út után az egyházi közösség alkalmasnak talál titeket a szentségek vételére. Erről a következő szertartásban hivatalosan is tanúskodni fognak kezeseitek, katekétáitok. Az ősegyházban a Kiválasztás után a katekumeneket "kiválasztottnak", "megvilágosodottnak" hívták, s így hívhatnak mától titeket is. Mert eljutottatok arra a kiválasztottságra, hogy az egyház felelősei érettnek találtak titeket a szentségekhez járulni: és mert a katekumenátus hosszú útjának vége felé a hit egyre inkább megvilágosít benneteket. — Adjunk hálát azért!

2) A szent 40 nap
A beavató szentségek ősi kiszolgáltatási ideje Húsvét: hiszen a szentségekhez járulók (keresztelendők, elsőáldozók) húsvét titkában részesülnek: győz bennük a halálon (a bűn halálán, gyengeségeik halálán) az Élet, a Feltámadott Krisztus.
A szentségek előtti utolsó felkészülési-, lelkigyakorlatos idő a szent 40 nap, a "nagyböjt". Az egyházban sajátosan a katekumeneké volt ez az időszak: mint az ő szentségi felkészülésük ideje. Úgy használjátok ki e lelkigyakorlatos, bűnbánati időt, hogy törekedjetek megfegyelmezni testeteket az önmegtagadások által! És tegyétek ezt örömmel: a hittel, hogy aki elveszti életét, megtalálja azt; aki elveszti önzését, önmaga keresését, az egyre inkább megtalálja Krisztust.
Ha a keresztséghez/bérmáláshoz új nevet választottatok, ez új életeteket jelzi. Ma — kiválasztástok napján — ünnepeljük ezt is: aláhúzva, hogy Krisztusban új életet akartok élni.

3) A közösség szent 40 napja
Az egész keresztény közösség húsvét titkát ünnepelni készül ez időben. Mindannyian átéljük e napokban a halál titkát: hogy testünkben hordozzuk a lehúzó ösztönöket, s törekszünk megfegyelmezni azokat az önmegtagadás által. S már most hordozzuk magunkban az élet, a feltámadás ígéretét: szeretetünk minden tettében, minden szentmisében, és húsvéti készületünkben. Éljük e szent 40 napot katekumenjeinkkel és érettük. Legyen az ő készületük meghívás számunkra, hogy megújítsuk odaadásunkat, s ezzel nekik is segítségükre legyünk a méltó felkészülésben.


F) A HIT MEGVIZSGÁLÁSAI (SKRUTINIUMOK)

1) A katekumenek és a liturgiák felkészítése

A skrutiniumok beleilleszkednek a nagyböjt liturgikus rendjébe. Miben is áll a skrutinium? Nagyböjt 3., 4., és 5. vasárnapján a szentmise olvasmányai (az A évben) sajátosan a katekumenekhez szólnak. Homília után a celebráns előre hívja a kiválasztottakat, megáldja a őket, és az egész közösséggel imádkozik értük. — A skrutinium kb. 5 percig tartó liturgia, nem kíván lényeges többlet időt.
Különös felkészítést sem igényel, sem a katekumenek, sem a liturgia szempontjából. Mindössze arra kell meghívni a kiválasztottakat, hogy az első sorba üljenek, mert így az áldásra ki tudnak menni a homília után. S természetesen ki kell jelölni a szokásos olvasókat.

2) Bevezető szavak, és gondolatok a homíliákhoz

1. skrutínium

Bevezető szavak (a lelkiismeretvizsgálatra való felhíváskor):

A hit megvizsgálásának hívjuk e három vasárnapon a katekumenek liturgiáit. Mit jelent ez? Ki vizsgálja meg a hitet? Nem az egyház felelősei (hogy valaki méltó-e a szentségekhez járulni); ez megtörtént a kiválasztás előtt. — A katekumenek maguk vizsgálják meg hitüket — az egyház közösségében, az igeliturgia, fényében, majd az egyház közössége imádkozik értük, hitük megerősödéséért. S velük együtt mi mindannyian vizsgáljuk ma meg: Mit is jelent az, hogy hiszünk? Mennyire éltünk a hitből a mai nap elmúlt óráiban? — Így csendesüljünk el, és hajtsuk meg fejünket Isten előtt. (Csend)

Homília

A hit megvizsgálásának, a hitünkkel való szembenézésnek ünnepe a mai nap: Hálát adunk a hit nagy lehetőségéért, saját hitünkért; és megvizsgáljuk, élő-e a hitünk.

1) Hálaadás:
Aki hisz, annak élő vízforrás fakad a szívében (vö. az evangélium Jn 7,38). Élő vízforrás fakadt az én szívemben is, mert hittem... Hányszor tapasztaltam ezt?! — a hit örömét, kegyelmét. Gondoljam végig! Adjak hálát!

2) Vizsgálat: Hogy áll a hitem?
a) Mi is a hit? A hit a katekumen, a "kiválasztott" életformája = jézussal való kapcsolatának, életének forrása. A hitre Jézus válaszol: s így fakad fel lelkünkben az élő vízforrás, a jézusi élet; maga Jézus. Ez a hitből fakadó jézusi élet (Jézus jelenléte) bennem, kap egy új szentségi megerősítést a keresztségben.
A keresztség a HIT szentsége... Hited beteljesülése... Hit nélkül a keresztség nem jelentene semmit. Isten nem egy jelre válaszol.Akkor ölel magához a keresztségben (a szentségekben): ha e jelek hited kifejeződései
b) Mi tehát a hit?
— Isten szeretetének ajándéka. Isten az, aki megszólított engem; aki úgy alkotta meg lelkemet, hogy nyitott legyen rá; Ő szólt... s én elindultam Feléje...
— Értelmünk belátása: Végiggondoltam. Beláttam, hogy a hit értelmes. Egész emberségem erre van teremtve. Tanultam, kerestem, beláttam. — De ez még nem elég. Mindig újra kell döntenem.
— Akaratunk döntése — amellett, amit beláttunk. S ez a döntés mindig újra lehet nehéz

Edit Stein, a fiatal filozófusnő zsidó létére ugy döntött, hogy katolikus akar lenni. De ez pontosan akkor történt, amikor tombolni kezdett a zsidóüldözés. Szülei, barátai azt mondták: térj át, de ne most. Ne most tagadj meg minket. Azt írja: hihetetlen sötétség zuhant rá. Érezte, hogy nem akarja cserben hagyni zsidó övéit. De azt is érezte, Jézus hívja, hogy legyen keresztény. Naplójában ez áll: ekkor értettem meg, milyen súlyos lehet a hit döntése. Esetleg minden emberi az ellenkezőre hív; teljes sötétség borulhat rád: de érzed belül a hívást. S válaszolnod kell. — S amikor döntött — hihetetlen fény árasztotta el... Élő vízforrás fakadt a szívében.

Nagyböjt a katekumenek utolsó lelkigyakorlata. Ilyenkor már nem az értelmük iskolázása a legelső, hanem az akarat minden napos döntése Jézus — a hit — mellett.
c) Vizsgáld meg magad!
A hit megvizsgálásában az egyház arra hív: vizsgáld meg, döntesz-e minden nap hited mellett?! S újulj meg mindennapos döntésedben!
Jézus él bennem: Ő az élet, a forrás mely felfakad szívemben. Vajon az élő vízből meritek-e: Jézusból, az Ő jelenlétéből, a hit jézusi forrásából?
Vagy én is járok még mindenféle más forrásokhoz, kutakhoz, pótlékokhoz?
S a mellettem levő embereknek ebből az élő vízforrásból tudok e mindig inni adni? Szavaim az élő víz forrásaiból fakadnak e?
Kérés — elhatározás: Minden reggeli imámban, minden szentmisén adjam át lelkemet Neki, hittel bízzam Rá magam. Hogy az élő víz forrása fakadjon bennem.

2. skrutinium

Bevezető szavak

A hit megvizsgálásának hívjuk e három vasárnap katekumen-liturgiáit. Miben is áll ez? Maguk a katekumenek (kiválasztottak) és mi mindannyian megvizsgáljuk magunkat — az igeliturgia fényében — , hogyan is áll hitünk.
Az egész igeliturgia a hittel kapcsolatos. Az evangélium a vak szemének megnyílásáról beszél: A bevezető csendben kérdezzem meg, megnyílt-e az én szemem? Ltom-e a Fényt? És hordozom-e, tanúja vagyok-e? (Csend)

Homília
Az egész ige-liturgia a katekumenekhez szól. Figyelted?
Az olvasmány: A Úr Dávidot, a legkisebbet!! választja ki és keni fel. Te vagy a legkisebb, akit az Úr kiválasztott.
Lecke: Éljetek úgy mint a világosság fiai!
Evangélium: A vak szemének megnyitása.
Hitünket kell ma megvizsgálni. Vizsgáljuk meg az olvasmányok és az evangélium fényében.

1. Először is adjunk hálát a hitért!
Mindnyájan megtapasztaltuk már, amit a vak: Hogy a hit fénye beragyogott. Idézzük fel azokat az első találkozásokat, amikor megismerkedtünk a kereszténységgel; azt az időszakot, amelyben egyszercsak megéltük mi is, hogy látunk: egy új világot látunk, egy új fényt, új távlatot... Szeretnénk megkeresztelkedni (szentséghez járulni).
Az első megtérés korszaka olyan sokaknál, mint a szerelem. A hit felfedezésének nagy öröme. Megnyílt a szemünk Isten világára. Az egész világ értelmet kapott.

2. De vizsgáljuk tovább hitünket!
Vajon csak a hit örömét éltük meg? A hittel való találkozás első, gyermekded öröme egyszercsak elhalványodik, s újra megjelenik a sötétség, a vakság.
Sokféle oka lehet ennek: fáradtság, rosszkedv, unalom, kedvetlenség, fizikai fájdalom; vagy egy sérelem embertársaid részéről, különösen a keresztények részéről. S egyszercsak: nem látod a dolgok színét; egész hited elbizonytalanodik; nyomasztani kezd a közösség amelyhez tartozol, a keresztények középszerűsége, az Egyház egy-egy merevnek tűnő szokása; talán már nincs kedved járni hittanra, szentmisére; nincs kedved imádkozni sem. Teljes a sötétség — a vakság...
A kereszténység nem azt hirdeti: hogy a földön nincs fájdalom. Rosszkedvet, sötétséget, emberi megbántást, magányt minden embernek meg kell élnie. — A kereszténység középpontja: a keresztreszögezett Jézus — aki feltámadt. A kereszténység örömhíre: hogy Jézus jelen van minden fájdalomban, hogy ő legyőzött minden fájdalmat. S ha erős a hitünk, felismerhetjük őt a legnagyobb sötétben. S ha átöleljük őt — ha vele egyesítjük a fájdalmat és felajánljuk azt másokért: a feltámadás, a fény utjára léptünk. Újra megnyílik a szemünk. Újra eltölt a fény.
Ez nem azt jelenti, hogy azonnal elmúlik a fájdalom. De ha győz a hitünk: hogy Jézus jelen van a fájdalomban, s ha a hit erejében Vele egyesülten elindulunk felebarátaink felé, hogy örömet szerezzünk neki, hogy szeressük őket — egy kettőre mégiscsak azt vesszük észre, hogy eltűnt a fájdalom, s csak a Feltámadott jelenlétének békéje és fénye maradt bennünk. Egy fáradtságban, rossz közérzetben de hittel végigküzdött nap végén tapasztaljuk, hogy "felülről" nézve, az egész nap tele volt fénnyel.

(Vannak rendkívüli esetek: amikor a fájdalom sokáig tart: Egy súlyos, fájdalmas testi vagy lelki betegségben; olykor egy haldoklásban. De az igazán hivőket különösen ilyenkor jellemzi az: hogy — noha folyton a fájdalomban élnek — szívük legmélyén mégis ott van az öröm: hogy a keresztreszögezett Jézussal együtt szenvednek: s ezért tudnak betegágyukról vagy haldoklásukból is fényt adni mindenkinek, aki hozzájuk betér; ezért tudnak folyton újrakezdeni, ha gyengék voltak és hibáztak.)

Miért tartott az ősegyházban a katekumenátus hosszú ideig, 3 évig? És miért kell ma is sokáig tartania? A hit legfőbb igazságait meg lehetne tanulni talán egy év alatt is. De a hit hosszú érlelődést kíván. A hit első korszaka többnyire olyan, mint az első szerelem: minden szépnek látszik. Ez összefügg a Szentlélek kegyelmével is, aki az első korban különösen segít. De összefügg emberi tényezőkkel is: Az ember számára általában mindig érdekesebb és fényesebb, ami új. A szerelem első évei érdekesebbek. A házasoknak is többnyire kemény összecsiszolódáson kell átmenniük, hogy szerelmük igazi szeretetté váljon. Ugyanígy egy csoportba, egyházi közösségbe kerülés első ideje mindig izgalmas, mert az új érdekes. Idővel azonban minden könnyen unalmassá válik.
De érett emberré csak az lesz: a házasságban, a barátságban, az iskolában: aki képes legyőzni az ismétlődő vagy megszokottá váló dolgok esetleges unalmát. S akkor a házasság érett, gyönyörű kapcsolattá válik. Akkor a tanulás vagy a munkahely fényt, értelmet kaphat.
Aki keresztény akar lenni (aki apostol akar lenni), annak át kell mennie ezeken a próbákon. S ehhez hosszabb időre van szükség. Hogy megtapasztaljuk (az egyébként is elkerülhetetlen) unalmat, a személyes és közösségi fájdalmakat, nehézségeket.
S az igazi hit ereje éppen ebben áll: hogy mindezek mögött meg tudom találni magát a keresztrefeszített és feltámadott Jézust. Őt, aki legyőz minden fajdalmát. S itt nyílik meg a vak szeme. Itt ragyog fel a hit fénye, a remény, az öröm: minden dolgok értelme.

3. Hitünk megvizsgálásának mai kérdése ez: Hiszek-e akkor is, amikor fájdalom ér? Túl tudok-e lépni minden sötétségen? Tudom-e minden fájdalom közepette is a Fényt, az örömöt adni embertársaimnak?
Határozzuk el a szent 40 napnak, és szentségekre készülésünknek következő hetére:
— A fájdalmakban, kilátástalanságokban is fel akarlak fedezni, ott jelenlevő Jézus. És köszönteni akarlak. És fel szeretném ezeket ajánlani Neked már most előre, s majd ott.
— Ha lenyom egy fájdalom, szeretném felajánlani azt Neked, s azonnal elindulni, hogy megtegyem akaratodat: hogy ahol lehet szeressem embertársaimat.
— Különösen szeretettel akarok a figyelni a héten szomorú, vakoskodó, sötétben járó embertársaimra, hogy szeretetemmel adjam nekik a fényt!

3. skrutinium

Bevezető szavak

A hit megvizsgálásának harmadik vasárnapjához értünk. Mindhárom vasárnap ige-liturgiája és evangéliuma a hitről szól:
Aki hisz, abban élő vízforrás fakad.
Aki hisz, annak megnyílik a szeme.
Aki hisz, azt Isten feltámasztja és új életre kelti már itt a földön.
Hiszek-e abban, hogy ha átadom Istennek az én gyenge, hibás, emberi életemet, Ő új életet ad nekem? Bánjuk meg a következő csendben, hogy hitünk sokszor gyenge, s új hittel adjuk át magunkat Jézusnak! (Csend)

Homília
A mai nap olvasmánya Ezekiel látomása: A csontmező életre kel; új lelket kap. — Az evangélium: Jézus feltámasztja Lázárt. Én vagyok a feltámadás és az élet. Aki hisz bennem, még ha meghalt is, élni fog.
A mai nap arra hív, vizsgáljuk meg hitünket, hogy hiszünk e Istennek lehetetlent legyőző, halálból feltámasztó erejében. De mindenekelőtt adjunk hálát azért, hogy hihetünk ebben.

1) Hála
Egész hitünkben — a kereszténység örömhírének megismerésében — a feltámadást éltük meg, a megújult élet tapasztalatát. Aki hisz bennem, annak örök élete van.
Mi ez az élet, amelyre feltámadunk? Jézus élete bennem: Isten élete (a Szentháromság élete) bennem. Maga Jézus bennem. — Ez a mi életünk. Ez az örök élet, amely elkezdődik itt a földön.
Hányszor tapasztaltam, hogy bár halott voltam, életre keltem! Akár körülöttem látszott halottnak minden (környezetemben, egyházi közösségemben), akár saját magamban éreztem a teljes pusztulást, összeomlást, tehetetlenséget. Emlékezzek vissza, — ha hittem, hányszor támasztott új életre az Úr. Adjak hálát ezért!

2) A hit megvizsgálása:
Az ember mindig elfelejti, hogy egyedül Isten az, akiben bízhat, akiben hihet — és mindig újra emberi eszközökben, teljesítményekben, s leginkább saját erejében kezd hinni.
Ha egy kicsit sikerült jónak lennem, eltelek saját jóságom tudatával, s erre kezdek építeni. Ha egy kissé sikerült másoknak továbbadnom Jézus örömhírét, könnyen magamnak tulajdonítom az eredményt.
De utána, ha nem mennek a dolgok, ha nem sikerül semmi, kiderül, hogy nincs erőnk magunktól. S ilyenkor összeomlunk. — Ha csalódunk keresztény társainkban, az egyházi közösségben, egyszercsak megkérdőjeleződik a hitünk az Egyházban és tán' Istenben is... — Ha csalódunk magunkban: felfedezzük gyengeségeinket (s rosszabbnak látjuk magunkat, mint gondoltuk volna) elvesztjük reményünket Ilyenkor talán azt mondjuk: én nem vagyok képes keresztény lenni, nem vagyok képes odaadni életemet. Hiszen annyiszor megpróbáltam, s mindig újra elesem. — S erre emlékezve újra meg kell kérdeznünk: kiben is hiszünk mi tulajdonképpen? önmagunk erejében?
Persze szent Pál sem volt mentes e tapasztalattól. Ő is sokszor kérte az Urat, hogy vegye el tőle gyengeségeit. Nyilván ő is átélte, amit mi: érezte, hogy gyengesége miatt képtelen Isten igazi tanúja lenni, képtelen keresztény lenni. — De az Úr meghagyta gyengeségeit, s ezt válaszolta neki: Isten ereje a te gyengeségedben fog megmutatkozni. (2 Kor 12,7-10).
Miben hiszünk tehát? Isten erejében! Istenben, aki nem emberi erők és tökéletesség által cselekszik! Ez nem azt jelenti, hogy nem kell törekednünk a tökéletességre! De Isten tökéletlenségünk ellenére halt meg értünk és váltott meg minket. És tökéletlenségünk ellenére tud működni bennünk, ha odaadjuk Neki magunkat minden nap (és minden tökéletlenség után) újra.
És így van az Egyházzal, a keresztények közösségével is. Isten nem azért tud működni benne, mert az tökéletes. Hanem azért, mert vannak benne olyan emberek, akik tökéletlenségük ellenére is hisznek Isten szeretetében, s minden tökéletlenségükben is átadják magukat Neki. Isten ereje az ő gyöngeségük által mutatkozik meg.

Bocsáss meg Uram, hogy sokszor magamban, emberi erőkben hittem. Add, hogy tudjak hinni Benned, aki a csontmezőket életre tudod kelteni, aki a halottat fel tudod támasztani, aki magad feltámadtál a halálból. Add, hogy higgyek minden gyengeségemben: higgyem, hogy Te vagy a feltámadás; és nincs olyan halál, amelyet Te le nem tudnál győzni.

Jövő heti elhatározás: Minden reggel — minden lustaságban és fáradtságban — azzal szeretnék felkelni: Hiszem Uram, hogy Te vagy a Feltámadás, az erő. Veled akarok új napot kezdeni!
Minden erőtlenségemben, gyengeségemben, botlásom után, magasztaljam Istent, aki az Erő és a Feltámadás, s aki összeomlásaim után is új életre hív; és aki minden erőtlenség után új életet adhat embertársaimnak és az Egyháznak is. Ebben a hitben tegyem Isten akaratát: a mai feladtomat; és ajándékozzam felebarátaimnak Isten szeretetét!

G) BŰNBÁNATI LITURGIA

  • Ajánlatos bűnbánati liturgia tartása a nagyböjt folyamán; vagy még inkább a nagyhét táján, hogy ez közvetlen felkészülést biztosítson a szentségek vételére. A bűnbánati liturgia azokat akik meg vannak keresztelve, felkészíti a szentgyónásra. "A keresztségre készülőkkel is folytasson a lelkipásztor beszélgetést: ez alkalmat ad számukra, hogy feltárják lelküket, és útmutatást kapjanak a lelki életben való további elmélyülésre" (FK 30).

A bűnbánati liturgia felépítése:

1) Bűnbánati olvasmány(ok) (igeliturgia),

2) ehhez kapcsolódik egy rövid homília, amely a bűnbánatra indit,
illetve a lelkiismeretvizsgálathoz konkrét szempontokat ad
(Lelkiismeretvizsgálati szempontok találhatók legtöbb imakönyvben, továbbá kezdők szintjén pl. Tomka F.: Nagykorúság Krisztusban c. könyvében, lelkileg előrehaladottabbak számára a Találkozás a kereszténységgel c. hittankönyvben a 39. leckék után).

3) Csendes egyéni lelkiismeretvizsgálat után a résztvevők egyéni gyónást végeznek

4) Ha nincs sok gyónó, megvárhatják egymást, és közös hálaadással zárják a liturgiát. (Ha sokan vannak, egyéni hálaadás után távoznak.)


H) A BEAVATÓ SZENTSÉGEK kiszolgáltatása

1)A kiválasztottak felkészítése a liturgiára

A felkészülés lényegi eleme volt a bűnbánati liturgia, valamint a szent három nap liturgiáin való részvétel. Komolyan hívjuk meg a kiválasztottakat, hogy nagycsütörtökön és nagypénteken vegyenek részt a liturgián, a nagyszombat pedig legyen számukra "a lelki elmélyülés és a szentségekre készülés napja" (vö. FK 31).

Nagy élmény a közösség számára, amely egy-két éve követi a katekumenek útját, ha azok a szentségek vétele után szólnak néhány szót. A pap megkérdezheti: Milyen igével indultál a katekukmenátus elején? hogyan működött ez életedben? — Vagy feltehet más kérdést is: pl. milyen vággyal indulsz most, hogy megkeresztelkedtél (elsőáldozó, bérmálkozó lettél)? — A katekumenek készüljenek fel, s ha szükséges írják fel maguknak igéiket.

(Vigyázni kell, hogy ne az kösse le a szentségek vétele előtt a katekumeneket, hogy nekik esetleg meg kell majd szólalniuk: Úgysem fog mindenki megszólalni, csak akit erre késznek látunk, vagy akitől az utolsó beszélgetésekben hallottuk, hogy telve van örömmel. Ha a kiválasztottaknak felírták egy papirra igéjük, ez elegendő támpontot ad, hogy a lelkipásztor megkérdezze őket; s akkor a körülmények alapján ő döntse el, kit kérdezhet tovább.)

2) A szertartás előkészítése

A beavatás szentségeinek szentmiséjében "az újonnan szentségekhez járulók kapjanak lehetőséget az aktív bekapcsolódásra: imádkozzák az Egyetemes könyörgések fohászait, vigyék az áldozati adományokat az oltárra, és ha nincs akadálya, két szín alatt részesüljenek az Eukarisztiában" (FK 32). — A szertartás előtt minderre készítsük fel őket, valamint biztosítsunk nekik, kezeseiknek (keresztszüleiknek) és a rokonságnak helyet.

Ha szeretnénk, hogy az újonnan megkereszteltek, illetve a szentségekhez járultak elmondják, hogyan jutottak a szentségekig, erre vagy a szentségkiszolgáltatás liturgiájának elején vagy annak legvégén kerüljön sor.

A keresztelteket fehér ruhába öltöztetjük. Elő kell készíteni a megfelelő méretű ruhákat. (Alkalmazhatóak a sokfelé használatos fehér ministráns- vagy elsőáldozó ruhák, esetleg alba, vagy megvarrható szükség esetén egy lepedőből is.)