"C" év

NAGYBÖJT 4. VASÁRNAPJA

evangélium: Lk 15,1-3.11-32

Azokban a napokban: Vámosok és bûnösök jöttek Jézushoz, hogy hallgassák õt. A farizeusok és az írástudók méltatlankodtak miatta. "Ez szóba áll a bûnösökkel, sõt eszik is velük" mondták. Jézus erre a következõ példabeszédet mondta nekik: "Egy embernek két fia volt. A fiatalabbik egyszer így szólt apjához: "Atyám, add ki nekem az örökség rám esõ részét." Erre õ szétosztotta köztük vagyonát. Nem sokkal ezután a fiatalabbik összeszedte mindenét, és elment egy távoli országba. Ott léha életet élt, és eltékozolta vagyonát. Amikor mindenét elpazarolta, az országban nagy éhínség támadt, s õ maga is nélkülözni kezdett. Erre elment és elszegõdött egy ottani gazdához. Az kiküldte a tanyára, hogy õrizze a sertéseket. Szívesen megtöltötte volna gyomrát a sertések eledelével, de még abból sem adtak neki. Ekkor magába szállt: "Atyám házában hány napszámos bõvelkedik kenyérben mondta , én meg itt éhen halok. Felkelek, atyámhoz megyek, és mondom neki: Atyám, vétkeztem az ég ellen és te ellened. Arra már nem vagyok méltó, hogy fiadnak nevezz, csak béreseid közé fogadj be." Azonnal útra is kelt, és visszatért atyjához. Atyja már messzirõl meglátta, és megesett rajta a szíve. Eléje sietett, nyakába borult, és megcsókolta. Ekkor a fiú megszólalt: "Atyám vétkeztem az ég ellen és teellened. Arra már nem vagyok méltó, hogy fiadnak nevezz." Az atya odaszólt a szolgáknak: "Hozzátok hamar a legdrágább ruhát, és adjátok rá. Húzzatok gyûrût az ujjára és sarut a lábára. Vezessétek elõ a hizlalt borjút, és vágjátok le. Együnk és vigadjunk, hisz fiam halott volt és életre kelt, elveszett és megkerült." Erre vigadozni kezdtek. Az idõsebbik fiú kint volt a mezõn. Amikor hazatérõben közeledett a házhoz, meghallotta a zeneszót és a táncot. Szólt az egyik szolgának, és megkérdezte mi történt. "Megjött az öcséd, és atyád levágatta a hizlalt borjút, mivel épségben visszakapta õt." - felelte a szolga. Erre az idõsebbik fiú megharagudott, és nem akart bemeni. Ezért atyja kijött és kérlelni kezdte. De õ szemére vetette atyjának: "Látod, én annyi éve szolgálok neked, és egyszer sem szegtem meg parancsodat. És te nekem még egy gödölyét sem adtál soha, hogy mulathassak egyet a barátaimmal. Most pedig, hogy ez a te fiad, aki vagyonodat rossz nõkre pazarolta, megjött, hizlalt borjút vágattál le neki." Õ erre azt mondta: "Fiam, te mindig itt vagy velem, és mindenem a tiéd. De most úgy illett, hogy vigadjunk és örüljünk, mert ez a te öcséd meghalt és most életre kelt, elveszett és újra megkerült."


Vissza a lap elejére

Vissza a perikópák nyitólapjára

Vissza a LelkiLapra