A Pilisszentiváni Egyházközség lelkiségi értesítője

1998/13

Elmélkedés

ÉVKÖZI 13. VASÁRNAP

olvasmány: 1Kir 19,16b.19-21
szentlecke: Gal 5,1.13-18
evangélium: Lk 9,51-62

Az apostolok már sok csodát láttak és elég bölcsességet hallottak Jézustól, hogy vele tartsanak. Követik, és még a szamaritánusok közé is elmennek, hogy helyet készítsenek neki. A visszautasítás felháborítja őket. "Hogyan képzelik ezek, hogy Jézust nem fogadják be?!"– Mi is felismerhettük már ezt az érzést magunkban, amikor nem akart valaki megtérni. Ilyenkor mi is hajlamosak vagyunk átesni a ló túloldalára, és a segíteniakarásból bosszú lesz. Pedig Jézus minket is figyelmeztet: "Nem tudjátok milyen lelkület van bennetek!" Ez a lelkület ugyanis a pusztításé. És nem az építésé, ami Jézusban van. Ha Jézus elfogadta az elutasítást (előre látjuk a választott nép elutasítását is!), és harag nélkül ment tovább, akkor ebben is követnünk kell őt.

Hogyan gondolkodom azokról, akik környezetemben elutasították Jézust?
Jézus követeket küld maga előtt. Vajon én milyen követe vagyok?

" Istennek joga van ahhoz, hogy megkívánja az embertől: hagyjon el mindent és kövesse az ő hívását."

P.G Maddalena O.C.D.


ÉVKÖZI 14. VASÁRNAP
olvasmány: Iz 66,10-14c
szentlecke: Gal 6,14-18
evangélium: Lk 10,1-12.17-20

Nagyon is érezzük, hogy az aratnivaló sok, a munkás pedig kevés. De figyeljük meg, Jézus itt nem az apostolait, hanem a tanítványait küldi maga előtt. Azokat, akik bár nem olyan szorosan mint a tizenkettő, de követői. Ők is rendelkeznek azzal a képességgel, hogy előkészítsék az Úr útját. Azért képesek, mert Jézus küldi őket, és nem azért, mert elegendő iskolát végeztek. A világban minden keresztény rendelkezik ezzel a küldetéssel. Ha ma kevés a pap, akkor azt kell mondanunk, hogy ez azért van, mert kevés az igazi keresztény. Bárányok vagyunk a farkasok között. Só és kovász vagyunk, amiből kevés is elég, ha jó. Ha nem jó, kidobják és eltapossák.

Milyen ízesítő vagyok a családom számára?
A kevés "arató" kritikusa vagyok, vagy beálltam én is az aratásba?

" Jobb elkopni, mint berozsdásodni."

R. Cumberland


Szentek példája

Portugáliai Szent Erzsébet
1271-1336

A szicíliai király leánya; nevét nagynénjéről, Árpádházi Szent Erzsébetről kapta. Tizenkét éves volt, amikor férjhez adták Déneshez, Portugália királyához. Két gyermekük született.
A házasság politikai meggondolások alapján jött létre, és Erzsébet nem volt benne boldog. Dénes király kicsapongó életet élt, több gyermeke is született a házasságán kívül. Erzsébet azonban mindent türelemmel viselt, és mint az apácák, imádkozott és vezekelt férje megtéréséért. Jóságában odáig ment, hogy férje törvénytelen gyermekeit is anyai szeretettel nevelte.
Amikor utódlásra került sor, fiuk fellázadt, mert a király egyik törvénytelen gyermekét helyezte előtérbe vele szemben. Erzsébet ekkor próbálta őket megbékíteni, de Dénes ezt támadásnak vette, és száműzte egy faluba. Csak később hívta vissza maga mellé.
Dénes súlyos betegsége idején Erzsébet végig mellette volt, és a legnagyobb szeretettel ápolta. Végül elérte, hogy férje megtérve halt meg.
Özvegyen maradva Erzsébet teljesen az irgalmasság cselekedeteinek szentelte életét. Vagyonát és ékszereit eladta, és az árát szétosztotta a szegények és a kolostorok között. Coimbrába vonult vissza, az általa alapított klarissza kolostorba. A kolostort csak akkor hagyta el, amikor békét közvetíteni ment a fia és a veje között. Az út és a testvérháború miatt érzett fájdalom felőrölte maradék erejét. Magas láza lett, és nemsokára meghalt.
Sírja hamarosan zarándokhellyé vált, mert ereklyéi körül csodák történtek. Közel háromszáz évvel halála után felnyitották sírját, és testét épségben találták. Isten Erzsébetnek a viszálykodók megbékítésének kegyelmét adta; az ő közbenjárására mi is békét teremthetünk magunk körül, és ezáltal az egész világon.


Egyházközségünk életéből

A miseszándékok felvételének módja, mint tapasztaltuk, egyszerűsödött, csak még szokatlan. A változtatásra egyrészt azért volt szükség, mert szinte minden misére felvettünk már szándékot, másrészt, mert előre nem tudtuk azok elmondását garantálni.
A változás lényege: Az év során, ha szeretnék misét felajánlani valakiért, vagy valamiért, minden bejelentés nélkül elmegyünk azon a napon abban az órában misére, amikorra meg van hirdetve. A mise elején beírjuk a kívánt szándékot, és tetszőleges összeget dobunk a kihelyezett dobozba. Ebből a füzetből olvassa fel a pap a mise elején a kívánt szándékokat. Tehát ne írjunk előre a füzetbe szándékot, hiszen a papi helyzet bizonytalansága miatt pont ezt akarjuk kivédeni. Örüljünk inkább, hogy ezentúl ha misére megyünk bármikor kérhetjük, hogy a szándékunkra (is) legyen bemutatva.

Iszkaszentgyörgyre megy táborozni 10 leány, akik most készülnek bérmálásra, vagy éppen most voltak bérmálkozók. Az 5 napos hittanos tábor során elmélyülhet az Istennel és egymással való kapcsolatuk. Imáinkba foglaljuk be őket is, hiszen mindnyájunk érdeke, hogy hitükben gazdagodjanak.


A munkaközösségek hírei

A liturgikus munkaközösség

Minden munkacsoportnak az az elsődleges feladata, hogy emberi, majd tovább krisztusi kapcsolatok alakuljanak a tagok között. Ez csak úgy valósulhat meg, ha az egyes jelentkezők találkoznak egymással, és egyre mélyebben kezdik megismerni egymást, és közösen pedig hitünk világát. Ha szeretetben vannak együtt, akkor köztük van Jézus is, és segíteni tudja őket. Akár úgy, hogy valakin keresztül kimondja az akaratát, akár úgy, hogy lelkesedést, vagy békét ébreszt a többiek befogadó szeretete által. Ettől az igazságtól többek munkaközösségeink a pusztán feladatok elvégzésére vállalkozó csoportoktól. A szeretetben összejövő közösségek előbb vagy utóbb túlcsordulnak, és jóságukat közösségükön kívül is osztogatni kezdik. Ehhez a folyamathoz idő kell, ezért legyünk türelmesek önmagunkhoz — akik már benne vagyunk —, és hozzájuk — akik még kívül vannak.
A liturgikus munkaközösség minden olyan feladata mindaz, ami a közös istentisztelettel kapcsolatos. Mint önálló közösség még nem jött létre, de más közösségek az idetartozó feladatokból már résztvállalnak. Így a felolvasók beosztását (a családsegítő munkaközösségből) Kelemen Tamásné végzi. A templomtakarítást egyelőre a karitász és az I. ifjúsági hittancsoport vállalta. A szentmiséken az énekeket a kántor mellett az ifjúság gitáros énekkara segíti. A ministránsokat a II. ifjúsági csoportból Gáspár Zoltán vezeti, valamint észrevehettük, hogy a kis ministránsok mellett megjelent a legnagyobb hittanosok egy része is.
Ezeken túl is vannak azonban még feladatok, melyek elvégzése egyelőre nem megoldott. Ezért ebbe a munkaközösségbe mindazok jelentkezését várjuk, akik érzékenyek a szentmisék lélekben és igazságban való bemutatására Vágynak az imádságban való életre, és szívesen megosztják tapasztalataikat más hasonló lelkületű hívekkel.


Mitől maradnak hitük mellett, és miért maradnak el hitünktől fiataljaink?

Sok szülőnek, — akinek fontos az Isten, — gondja az, hogy vajon ha felnő, megmarad-e gyermeke vallásosnak Többen is úgy vélik, hogy rá kell szoktatni őket a vallásos cselekményekre — szentmisére járás, imádkozás, gyónás —, és ez majd biztosítja a vallásos jövőt. Sajnos ma már ez nem hoz önmagában ilyen következményt. A felnőttek láthatják a legjobban, hogy egykori osztálytársaik a látható világ ígéreteit és törvényeit igazabbnak fogadták el, pedig velük együtt jártak hittanra, misére, lettek elsőáldozók, stb. Mi fogja meg tehát a mai fiatalokat? Számukra elsősorban nem a vallásgyakorlatok szépsége, vagy értéke a vonzó, hanem a kereszténység boldogító, kiegyensúlyozottságot adó ereje. Amikor ezt megtapasztalják, érdeklődve keresik hitünk mélyebb alapjait. A mi feladatunk az, hogy ezt az igazságot életünkkel és szavainkkal eléjük tárjuk.

A gyermekek elsődlegesen meghatározó környezete a család. Az itt megtapasztalt gondolkodásmód határozza meg legjobban jövőjét. A serdülőkorban a fiatal kinőve a család, védő- de számára egyre inkább szűk burkát, maga akarja megkeresni az igazságot az élet minden területén. Ilyenkor felteszi magának azokat az alapvető kérdéseket, amikre mi felnőttek, már megtaláltuk a választ. Nagyon sokat számít, hogy ebben az időben kik közé kerül, hogy kik adják meg nekik a választ.

Ha egy fiatalban az Istenhez fordulás növekedik annak túlnyomó részben az az oka, hogy a benne feszülő kérdésekre egy olyan "második családban" találta meg a választ, amely hisz Istenben. Ezek az "új családok" a keresztény közösségek, ahol az "első" családhoz hasonló (Ha vallásos életet élt az "első" család!) értékrend és elvek a jellemzők. Ezt a fiatal — amennyiben a közösség valóban a Jézusi tanítást, a szeretetet tartja szem előtt — szívesen és örömmel vállalja. Sok esetben még a vallás nélkül felnőtt fiatalok is otthonra találnak és megtérnek az ilyen "második" családban. Örüljünk ennek az igazságnak, és hogy községünkben több ilyen lehetőség van számukra.

Vissza a lap elejére

Vissza az ÖRÖMHÍR honlapjára

Vissza a LelkiLapra