ÖRÖMHÍR

A Pilisszentiváni Egyházközség lelkiségi kiadványa

1998/23.

(november 15.)

Elmélkedés

ÉVKÖZI 33. VASÁRNAP

olvasmány: Mal 3, 19-20a
szentlecke: 2 Tessz 3, 7-12
evangélium: Lk 21, 5-19

Különös aktualitással bír a mostani evangélium. Az ezredforduló szinte mindenkiben felébreszti a félelmet: mi lesz, ha most lesz a világ vége? Igen, lehet, hogy most lesz, lehet, hogy előbb, lehet, hogy később. Jézus nem a félelmet akarja növelni követőiben, hanem fel akarja készíteni őket arra az időre. A leírásból zűrzavart és istentelen világot ismerhetünk meg. De azt is fölfedezhetjük, hogy ahol elhatalmasodik a bűn, ott túlárad a kegyelem. Hiszen követőinek olyan ékesszólást ígér Jézus, aminek ellenfeleik sem tudnak ellenállni. Gyűlölettel veszik körül azokat, akik igazi követői, de megőrzik lelküket.

Az igazak már 2000 éve sóhajtozzák: Marana Tha – Jöjj el Uram Jézus. Nem félnünk kell az utolsó időktől, hanem siettetni, hiszen végre teljessé lesz az ami még töredékes.

Ha holnap jönne el Jézus, mit tennék?
A kegyelem közvetítője, vagy a békétlenség szerzője vagyok környezetemben?

KRISZTUS KIRÁLY VASÁRNAPJA
olvasmány: 2 Sám 5, 1-3
szentlecke: Kol 1, 12- 20
evangélium: Lk 23, 35-43

Nagy mélységek felett járunk, amikor Jézus halálát olvassuk. Szent Ferenc sírva ment végig Assisi utcáin, s mikor megkérdezték miért sír, azt válaszolta: Az emberek nem szeretik a szeretetet. Ezt az igazságot tárja elénk ez az evangéliumi szakasz. Az Isten és az ember harca így zajlik le: Az ember gyilkol, az Isten pedig inkább meghal, mintsem, hogy elpusztítsa azt akit teremtett. Bámészkodók és gúnyolódók veszik körül a szeretetet, aki szenved. Lukács evangélistánál egyedül egy gonosztevő tér meg.

Vajon mi odaálltunk-e Jézus keresztje alá imáinkban?
Felismertük-e már, hogy a jobb lator imája a mi szánkról fakad?
Merünk-e szeretetté válni, vállalva az emberek gúnyolódását?

A lelkigyakorlatról

Talán úgy gondolod, hogy a lelkigyakorlat csak "szent" embereknek, papoknak és szerzeteseknek való, az "egyszerű" embernek, mint én vagy te, nem való. Pedig ez nem így van!

Az ember élete olyan, mint egy mag: képességi lét. Ahogy a magban is benne van az élet – de ahhoz, hogy abból növény legyen, sok mindennek kell történnie –, úgy emberi lényünk mélyén is különböző képességek, Isten különféle adományai rejlenek, amelyeket ki kell bontakoztatnunk magunkban.

A legfőbb belénk ültetett képesség az, hogy olyanná váljunk, amilyennek Isten személy szerint megálmodott minket.

Ahogy a testünk teljesítőképességét is különféle torna- és sportgyakorlatokkal növeljük, úgy lelkünknek is szüksége van gyakorlatokra, hogy egyre inkább hasonlítson az Isten által megálmodott képhez.

Mi is hát a lelkigyakorlat? Sokféle megjelenési formája van, de a lényeg mindig ugyanaz: olyan tevékenység, amely a lelket előkészíti és alkalmassá teszi arra, hogy megtisztuljon a felesleges dolgoktól, és így képes legyen Istennel találkozni, életét Isten szemével látni és azt az Ő tetszése szerint átrendezze.

Mindnyájunknak van rendezetlen dolga az életében, amit meg kéne beszélnie Istennel. Erre azonban a hétköznapokban többnyire nincs lehetőségünk, mert nem tudunk belsőleg lecsendesedni, fejünkben állandóan zakatolnak a különféle gondolatok, vagy éppenséggel nincs időnk elmélyedni és kérdéseinket Isten szemszögéből megvilágítani. Szívünk nem talál nyugalmat:életünk hömpölyög tovább, és legmélyebb problémáink megoldatlanok maradnak.

A lelkigyakorlat segít életünk rendezésében: a csend, a természet közelsége, az otthontól való távollét, a magány, a napi szentmise, a lelki vezető személye és az elért belső összeszedettség mind azt szolgálják, hogy felüdüljünk Isten jelenlétében és kapcsolatunk egyre mélyebb legyen Istennel és az a hétköznapok nehézségei között se kopjon meg.

Szentek példája

Helftai Szent Gertrúd
(1256-1301)

Gertrúdot, az árva kislányt ötévesen vitték a helftai kolostorba, és ott élt haláláig. Az okos kislányt az apátság kitűnő iskolájában nevelték, s hamarosan magára öltötte a fátyolt. Huszonhat éves, már fogadalmas apáca volt, amikor az életét megváltoztató látomásban része volt, "megtérésben", melynek hatására felhagyott az addig annyira kedvelt tudományos tevékenységgel, hogy teljesen átadja magát Isten akaratának és szeretetének.

A helftai kolostort 1258-ban alapította egy gróf, egy nagyon szép völgyben. Az apácák Szent Benedek regulája szerint éltek. A környék nemes családjai szívesen adták lányaikat a kolostorba nevelésre. Sok leány, aki eredetileg azért jött, hogy varrni, hímezni, énekelni és nyelveket tanuljon, látván a nővérek őszintén Istennek ajándékozott, bensőséges életét, magukra öltötték a fátyolt. A kolostornak az iskola mellett híres íróműhelye volt, ahol kódexeket másoló apácák dolgoztak, és egymás után adták ki kezükből a könyvmásolás és miniatúrafestés mestermunkáit.

Ám ez a sokféle külső tevékenység alá volt rendelve a liturgiának. Gertúd írásaiból megtudhatjuk, hogy Helftában törekedtek arra, hogy a szentmisét és a zsolozsmát a lehető legtökéletesebben végezzék.

Gertrúd szellemi képességei messze túlszárnyalták az átlagos mértéket. Csodálatra méltó, milyen átfogó műveltsége volt ennek az apácának, aki öt éves kora után egyetlen egyszer sem lépte át a kolostor küszöbét. Nagyon finom érzékkel rendelkezett a szépség iránt. Bátor volt és belsőleg teljesen szabad, így alkalmas arra, hogy saját és mások lelkének boldogságát és kínjait magára vegye és Isten elé vigye. Tenni többet nem tudott, mint hogy szentírási szövegeket fordított nővértársainak, és magyarázta azokat, illetve hosszasan ült a beszélőszoba rácsánál, és hallgatta a tanácsot és segítséget kérők szavát. Kegyelmei legfőbb feladatát ebben látta: a vigasztalás forrásának kell lennie mások számára.

Egyházközségünk életéből

Elkezdték a hittanos gyerekek a pásztorjáték betanulását, a 14 szereplő hetente egy alkalommal találkozik, hogy karácsonyra meglephesse a szívükben gyermekeket.

Ministránsaink a jövőben az áldozat liturgiája alatt az oltár mellett lesznek, hogy ezáltal jobban bekapcsolódjanak a szentmisébe. Példájukon törekedjünk mi is lelkileg közelebb jutni az átváltoztatás helyéhez.

A Tisza menti árvízkárosultak részére a község Káritásza ruhákat, dunyhákat, meleg kabátokat, cipőket és csizmákat, valamint tartós élelmiszert gyűjt és szállít. Pénzbeli adományokat a Szent János Alapítvány 65700048-1011904 számú számlájára lehet befizetni a Takarékpénztárban vagy Richolm Hajnalkánál, Telek Péternénél, vagy Marlok Tamásnál. A befizetéskor jelezzük, hogy ezt az árvízkárosultak részére szánjuk.

Vers
Képes Géza: Te vagy

te vagy a tüdőm
a levegőm
nélküled
megfulladok

a csendem is
te vagy
nélküled
ízekre tép a zaj
s a zűrzavar

te vagy minden percemben
minden porcikámban

én már
sehol sem vagyok

én
te vagyok

Egyházmegyei Zsinat (5.)

A HÁZASSÁG SZENTSÉGE (3)

100.§ A szentségi házasságra való jelentkezés legalább hat hónappal az esküvő előtt történjék. (Községünkben a három hónap gyakorlata állt be, de vannak már akik jóval korábban jelzik szándékukat.)

101.§ A házasságkötésre való jelentkezést a pap csak magától a jegyespártól fogadjon el személyes találkozás keretében.

102.§ Vegyes vallású, illetve katolikus és kereszteletlen jegyesek jelentkezésükkor katekumenátushoz hasonló házassági előkészítésben részesedjenek, ...

103.§ Már a jelentkezés alkalmával tisztázandók a jegyesek körülményei: helyes szándék, vallási műveltség, házassági akadály, adatok, keresztlevél, esküvő időpontja. A pap tapintatosan érdeklődjék a jegyesek vallási felkészültsége felől ... (Községünkben már három éve 9 alkalommal történő felkészítésen vesznek részt a házasulandók. Legtöbb esetben itt derül ki, hogy mennyi mindent nem tisztáztak a jegyesek.)

104.§ A szentségi házasság életre szóló mivolta alapos felkészülést kíván. A keresztség alapjainak felelevenítésére van szükség, amely az alapvető kérdések tisztázását, elmélyítését igényli. ... (Kevés az a jegyespár, akiknek eleven hite van. A keresztény házasság nem élhető istenhit nélkül, ezért a felkészítés elsősorban az istenkapcsolat utáni vágyat akarja felszítani.)

106.§ Csak akkor halasszuk el a szentségi házasságot, ha egyik félnél sem találunk komoly hajlandóságot a szentségi házasság előkészítéséhez, hanem azt teljesen emberi tekintetből kívánják felvenni. (Tehát nem pusztán szokásból, vagy a külsőségek miatt.)

107.§ Ha egyik fél sincs megkeresztelve, várni kell a házasságkötéssel, amíg legalább az egyik fél méltó módon fel nem készül a keresztségre.

108.§ Az esketést minden pap a hatékony jegyesoktatáson való részvételtől tegye függővé. ...

111.§ Az elvált és újraházasodott hívek lelki életéről és az Egyház életébe való tevékeny bekapcsolódásuk biztosításáról a felelős lelkipásztor minden plébánián gondoskodjék.

113.§ A házasságok válságának korában ajánlatos a "jubilánsok miséjének" bevezetése az egyes plébániákon. Ez a 25., 50., 60. házassági évfordulók évente egy alkalommal, szentmise keretében való ünnepélyes megtartását és a jubilánsok megáldását jelenti.

Vissza a lap elejére

Vissza az ÖRÖMHÍR honlapjára

Vissza a LelkiLapra