A Pilisszentiváni Egyházközség lelkiségi értesítõje

1998/4 február 22.

Elmélkedés

ÉVKÖZI 7. VASÁRNAP

olvasmány: 1Sám 26,2.7-9.12-13.22-23
szentlecke: 1Kor 15,45-49
evangélium: Lk 6,27-38

Nagy a tét! - Jézus hallgatói, bírálói, vagy követõ közé közé sorolom magamat? Ellensége, barátja, vagy közömbös figyelõje vagyok? Mert szavai állásfoglalásra kényszerítenek. Ahogyan azt már Máriának megmondta az agg Simeon: "Sokaknak romlására és feltámadására lesz õ, ... hogy így megnyilvánuljon sok szív érzése." Íme, Jézus gondolatvilága elérkezett községünkbe, lakásunkba, és a mi szívünkbe is! Kikerülhetetlenül és folyamatosan kopogtat, hogy kiderüljön, mi lakik bennünk, és ki mellé állunk! Feszültséget okoz az õ jelenléte, mert amit kér, az sokszor józan eszünkkel ellenkezik. De ha hittel szemlélem, örömmel tölt el, hiszen nem mondott le rólunk; újra és újra hív, hogy az élet útjára lépjünk.
Olvassuk el többször ezeket a félelmetes felhívásokat! Gondolkodjunk el, mi lenne, ha megpróbálnánk, ha egyre többen komolyan vennének! Jézus nagy jutalmat ígér: "A Magasságbeli fiai lesztek .." Ennek következtében az õ országa válik egyre érzékelhetõbbé bennünk, közöttünk.
Adjunk hálát azokért a tettekért amiket életünk során ezeknek a felhívásoknak fényében tettünk!

Most, ahogyan olvasom ezeket a sorokat, vajon ki az, akivel jót tehetnék az evangélium gondolatai szerint?
A Szentlélek éve van! Merem e vállalni a Lélek indításait, és az ebbõl fakadó megnemértést környezetemtõl?
"Ha a szeretet nem tudja magához édesgetni a kiállhatatlan szomszédot, ... elárulja a szeretet isteni eredetét...!"

Ismeretlen szerzõ nyomán


NAGYBÖJT 1 VASÁRNAPJA
olvasmány: MTörv 26,4-10
szentlecke: Róm 10.8-13
evangélium: Lk 4,1-13

A Nagyböjt az az idõszak, amikor Jézushoz hasonlóan mi is fokozottan igyekszünk ellenállni a világ kísértéseinek és különösen figyelünk arra, hogy Isten akarata szerint éljünk. Jézus nem csak egy alkalommal, a pusztában szenvedett kísértést, hanem egész életét - mint minden emberét - végig kísérték a gonosz csábításai. Jézus az Atyához fûzõdõ különleges kapcsolata által tudott mindvégig ellenállni a kísértéseknek. Ezt az Atyához fûzõdõ szoros kapcsolatát az imádság táplálta.
A leghatékonyabb módja annak, hogy ellenálljak a kísértéseknek, nem az, hogy aggályoskodva "kerülöm a rosszat" (ekkor tulajdonképpen a Gonosz kedvét leli bennem, hiszen folyton vele foglalkozom), hanem az, hogy a jó felé, annak Forrása felé fordulok, Istennel vagyok állandó kapcsolatban.

Törekszem-e az imádságon keresztül szoros kapcsolatba kerülni az Úrral?
A Nagyböjt idejére - lemondások elhatározása mellett - tettem-e elhatározást jócselekedetek véghezvitelére?

"Nagy kísértés számunkra, hogy egy önmagunkhoz méretezett, közvetlen szükségleteinket kiszolgáló istent faragjunk magunknak."

fr. Barsi Balázs ofm


Szentek példája

Szent Perpetua és Szent Felicitász

Az 1. és 2. század egyházában igazi testvéri összetartozás volt. A keresztények kezdettõl fogva az Úr szavainak megfelelõen testvérként bántak egymással. Ez többek közt azt is jelentette, hogy egyenlõ jogokkal bírt a férfi és a nõ, a szabad és a rabszolga, a szegény mellett a gazdag. A kor társadalmi közfelfogása szerint ez hallatlan és megengedhetetlen volt.
Perpetua egy gazdag ember fiatal felesége, Felicitas pedig egy fiatal házas rabszolganõ volt. Mindketten önként jelentkeztek az általánosan megvetett keresztények közé. Buzgón készültek a keresztségre, ami elõtt 2 éves hitoktatáson kellett résztvenniük. A felkészülés alatt adta ki a császár rendeletét, miszerint súlyos büntetést kell kiszabni arra, aki zsidóvá, vagy kereszténnyé lesz. Ezzel a rendeletével akarta a kereszténység terjedését megállítani illetve végét vetni. Perpetuát és Felicitászt más hittanulókkal és hitoktatóikkal együtt elfogták és börtönbe zárták.
Perpetua jártas volt az írásban, és feljegyzéseket készített szenvedéseikrõl. Fogságukban kapták meg a keresztséget, amirõl így ír: "Isten Lelke arra indított, hogy a keresztvíztõl ne kérjek semmi mást, mint a test türelmét.
Istentõl nem a szabadulást, hanem állhatatosságot kértek.
Hosszú raboskodás után váratlanul kihallgatásra hurcolták õket, ahol föltették nekik a kérdést: "Keresztények vagytok?" A határozott igen válaszra állatok elé vetették, majd tõrrel leszúrták õket.
A két vértanú a krisztusban való összetartozás és hõsiesség példaképévé lett. A halált is boldogan vállalták az Úrért.


Egyházközségünk életébõl

Örömhír valóban, amit mostanában hallottam. A közelben egy építési vállalkozó már több éve - Isten iránti szeretetbõl - évente egy építést teljesen ingyen végez. Rohanó és nyereségcentrikus világunkban felkiáltójelként hat, amikor egy vállalkozó hitét ilyen területen is megéli! A sort pedig örömmel folytathatnám, mert van, aki felismerte, hogy a pénz miként válhat értékké az örök élet számára.

Sokan reagáltak a lehetõségre, hogy február 13-án ne kapcsolják be a Tv készüléket - ami korunkban sokak bálványává lett - hogy ezzel a lemondással segíthessenek községünk szenvedõin. Volt, aki nem értette meg mire jó ez... Hozzunk áldozatot és imádkozzunk értük is, hogy felismerjék, micsoda lehetõség az önkéntes keresztvállalás! A szeretetbõl vállalt áldozatok, ha emberileg értelmetlennek tûnnek is - Isten elõtt annál értékesebbek!

Községünkben is elhangzott a jövõ útjának feltétele a két hete hallott prédikációban: a plébánia a közösségek közössége kell, hogy legyen. Ez azt jelenti, hogy a plébánia életkerete, épülete olyan embereknek ad otthont, akik jézusi szeretetben vannak egymással, Jézus példáját élik meg. Ez a közös bennük, és ezáltal különböznek más társadalmi szervezetektõl. Amiben hasonlítanak: amellett, hogy megélik hitüket, sajátos feladatokat, szolgálatokat is vállalnak az egyházközség életében. Ezzel lefedik az élet minden területét. Eddig a következõ feladatokra indult meg a közösségek szervezése: Liturgia, Karitász, Családsegítés, Hitoktatás, Gondnoki feladatok, Kommunikáció, Evangelizáció.
Az egyes közösségeknek elsõdlegesen Istennel kell kapcsolatban állniuk, ebbõl fakad életerejük. Munkájukkal kihatnak a többi közösség, mindannyiunk életére és segítik õket. A vezetõk külön találkozókon hangolódnak össze egymással, az egyház lelkületével, így maradnak egységben és "építik Krisztus testévé" (=Egyházzá) a vezetésük alatt állókat.
Hogy kik alkotják az egyes közösségeket, azt a jelentkezések döntik el. Nincs létszámhatár, és a feltétel is adott: akarjon az illetõ Krisztusi életet élni. - Halljuk meg minél többen a Lélek noszogatását, és jelentkezzünk: "Itt vagyok, Uram!"

Napi olvasmányok a Szentírásból

  olvasmány szentlecke evangélium
febr. 23. hétfõ   Jak 3,13-18 Mk 9,13-28
febr. 24. kedd   Jak 4,1-10 Mk 9,29-36
febr. 25. szerda Joel 2,12-18 2Kor 5,20-6,2 Mt 6,1-6.16-18
febr. 26. csütörtök Mtörv 30,15-20   Lk 9,22-25
febr. 27. péntek Iz 58,1-9a   Mt 9,14-15
febr. 28. szombat Iz 58,9b-14   Lk 5,27-32
márc. 2 hétfõ Lev 19,1-2.11-18   Mt 25,31-46
márc. 3. kedd Iz 55,10-11   Mt 6,7-15
márc. 4. szerda Jón 3,1-10   Lk 11,29-31
márc. 5. csütörtök Eszt 14,1.3-5.12-14   Mt 7,7-12
márc. 6. péntek Ez 18,21-28   Mt 5,20-26
márc. 7 szombat Mtörv 26,16-19   Mt 5,43-48

Vissza a lap elejére

Vissza az ÖRÖMHÍR honlapjára

Vissza a LelkiLapra